Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Kanyar József: Somogy megye közgyűlése a hódoltság idején és a felszabadító harcok utáni első évtizedben (1658-1718)
tetemes kárára a megyének. Kérte a nádor a megyét házainak az összeírására is és kilátásba helyezte támogatását az adócsökkentés érdekében. A megye a nádor segítségét hálásan megköszönte. A nagybajomi földesurak memóriáiét terjesztettek elő a helység prédikátorának az elmozdítására és javainak a plébánosnak való átadására. A megye- e tekintetben - a földesurakat az 1689. évi 25. és 26. tc-ben foglaltak szerinti eljárásokra utasította. A megye újabb statútumot alkotott arról, hogy az istállókat és a csűröket nem .szabad a falun kívül, csak belül építeni: a lakóházak közelében. A falun kívüli épületeket a szolgabíráknak fel kellett gyújtani, miután ezek az épületek a katonai beszállásolások idején nagy veszedelmet jelentettek. Egy másik statutum szerint a kazlak és a boglyák rakását is csak a lakóházak közelében engedélyezték. A rendelkezés megszegőire 12 forint büntetés kivetését helyezték kilátásba. A megye tudomására hozták, hogy néhány faluban a gazdagabb község- bírák a sokgyermekes szegény családokra súlyos terheket vetnek ki és hajtanak be. A megye megtiltotta a szolgabíráknak e visszaéléseket és 50 forint büntetéssel sújtotta a bírákat, akiknek a behajtott összegeket vissza kellett utalniok a károsultaknak. Az 1715. április 15-én Kaposvárott tartott nagygyűlésnek a simontornyai híd építéséhez 5 szekeret és 20 ingyen munkást kellett kiállítani. Ezen a közgyűlésen a dézsmaszedés tárgyában is állást foglaltak. Vita folyt ugyanis a pannonhalmi apátság somogyi dézsmaszedése ügyében, maga a király is engedélyezte a régebbi állapot felújítását. A megye azonban a főispán vezérletével a régebbi gyakorlat félretételére akarta rábírni - ezért megyei bizottságot is kiküldött érdekében - a hétszemélyes táblát. Királyi parancsra azonban a kamara elrendelte a megyének, hogy folytasson tárgyalásokat a dézsmaszedésre jogosult püspökkel, apátokkal és prépostokkal, miután a dézsmából beszedett terményeket amúgyis a katonaság céljára kellett fordítani. Kért is a kamara a megyétől jelentést a pannonhalmi főapát dézsmaszeréséről. A megye közölte a kamarával, hogy közte és a főapát között nincs semmiféle egyezség a dézsmamegváltás tekintetében és azt is őszintén megmondta, hogy a dézsma nagyságáról sincs tudomása: mindössze csak egy adat áll a rendelkezésére, amikor is 1714-ben a megye kiárendáJta a dézsmát, akkor 6000 forint volt a bérlet. A közgyűlés újabb statútumot is hozott: szabályozta benne a plébánosok járandóságait, megállapítva a keresztelésék, az esketések és a házszentelések sto- láris összegét. Az alispán pedig az egész megye területén határnapot tűzhetett ki a pereskedők számára, amelyeken a határnap helyéhez tartozó s illetékes szolgabíróval kellett résztvennie. Az 1717. május 28-i nagybajomi közgyűlésen a király utasította a nádort a somogyi nemesség és a pannonhalmi apátság közötti dézsmaper újrafelvételére.- Pozsonyban tűzvén ki számukra: június 14-ére határnapot. A vármegye ekkor jegyzőkönyvébe másoltatta az egész peranyagot. A per hosszúnak ígérkezvén: Madarász László alispán is helyet foglalt a bizottságban - visszatértéig Sárközy Jánost bízták meg a helyettesítésével. A közállapotok egyre rosszabbodtak a megyében: sok volt a katonaszökevény, az erdőkben rejtőzködő fegyveres fosztogatók száma, nőttön-nőtt és nöJOl
