Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Kanyar József: Somogy megye közgyűlése a hódoltság idején és a felszabadító harcok utáni első évtizedben (1658-1718)
Az 1716. december i-i Kaposvárott tartott népes közgyűlésen VI. Károly újból ingyenmunkára szólította fel a megyét a fehérvári és a simontornyai hidak helyreállítása érdekében. Pálffy Miklós nádor november 11-én kelt levelében pedig a katonaság téli elszállásolására és ellátására vonatkozó „parancsok” teljesítésére szólította fel a megyét. Ugyanezt kérte VI. Károly is: a Magyarországon harcoló és a temesi kerületeket felszabadító hadsereg téli elszállásolásával és élelmezésével kapcsolatban. Itt olvasták fel a Baumbgarnter főhadbiztos levelét is, amely szerint Somogynak a Livingstain-féle regimentből 3 századot, a Fabri- féléből egy századot kvártélyban és kettőt erődítményben, az Anmada generális stábjából pedig három századot kellett elhelyezni. Huinda generális téli szálláshelyéül pedig Csökölyt jelölte ki a megye. Ez a közgyűlés is megszabta a mesteremberek termékeinek és az élelmiszereknek az árát. Üjabb statútumot is hozott a megye, amely szerint a jobbágyparaszt - ha földesura távol lakott - kisebb ügyekben szolgabírája útján is perelhette bántalmazó földesurát. Ünnepélyesen felolvasták Igái mezőváros csizmadiáinak a céhlevelét ezen az ülésen, kihirdetésének senki nem mondott ellent. Az 1717. január 7-i kaposvári népes közgyűlésen újból a megyébe helyezett - Somogybán jobb volt a termés! - katonaság elhelyezéséről esett szó és a salétromosok munkájának a támogatásáról és a salétromnak a császári pénzverő házba „méltató áron” való beszolgáltatásáról. A pannonhalmi apáttal folytatott dézsmaper előrehaladásával a főispán 2000 forint összegű diurnum — pénz összegyűjtését kérte Bécsből, arra is intve a megyét egyúttal, hogy a katonai elszállásolással kapcsolatban őrizze meg a nyugalmát. Ifjabb Niczky Györgyöt a megye újabb négy évre - évi 300 forntért - megválasztotta jegyzőitek, aki le is tette a hivatali esküt a titoktartásra és a részrehajlás nélküli, igazságos ügyintézésre. Űjabb megyei statutum szerint a dohányszíváson rajtakapott jobbágyparasztot a helység bírája havonta 50 dénár büntetéssel sújthatta. Ha a bíró nem hajtotta végre a büntetést, úgy 100 botütésre ítélték. Az átkelőhelyek közül a szolgabíróknak „a szerencsétlen nép java érdekében” hidakat kellett építtetni: Dörshidán, Berki és Szabadi közötti Kisgáth nevű mocsáron, Nagygath és Dörgiose között a szigetvári járásban, valamint a Mesztegnyő és a Boronka közötti részen. A posták felállítása ügyében is intézkedett a közgyűlés egy arra kijelölt katonának szállásbiztosításával. Az alszolgabíráknak - a biztosi hivatal ellátásával együtt - 100 forintban állapította meg a megye a fizetését. Íródeákot is alkalmaztak évi 50 forint fizetéssel a perceptor mellé a pénztár biztonságosabb őrzéséhez. A nagybajomi közgyűlésen 1717. március 13-án felolvasták VI. Károly levelét, amely arra utasította a megyét, hogy egy Pozsonyban összeült bizottság részére küldje meg azokat a megyei statútumokat, amelyeket a megye még az országos törvények és jogszabályok híján hozott. A Csáky Imre kalocsai érsek elnökletével összeült bizottságnak az volt a célja, hogy a megyei alsóbb szintű jogszabályokat az országos jogszabályokkal egyeztesse és közöttük a harmóniát megteremtse. A megye a kérést teljesítette, alkalmazott statútumait megküldte az országos bizottságnak. Pálffy nádor szomorú hírrel értesítette a megyét, hogy a Temesvárra küldött igavonó marhák között vész tört ki, sok állat pusztult el a marhavészben, 100
