Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)
Magyar Kálmán: A segesdi királynéi ispánság történetéről (XI-XV. század) - (Forrástanulmány)
Kőrösben egy új szabad (hospes) falut alapított. A város és a falu lakói, a hos- pesek a zágrábi hospesek ún. szabadságjogát kapták. A Gutkeled nembeli István bán által 1255-től, majd az utódai által vert ún. báni dénárok kiváló pénznemek voltak. Ezek adták 1323-tól a2 egységes királyi pénzverés mintáját is.80 A szlavón bán — kiküldöttei, megbízottai révén - a joghatósági, oklevélkiadási, határjárási és egyéb törvényhatósági ügyeket is ellátta. A Gutkeledek - köztük István is - IV. Béla bizalmi embereiként emelkedtek a különböző fontos, köztük a legelőkelőbb báni méltóságokba. Szinte mindegyik valamilyen somogyi, s valószínűleg somogyvári, segesdi főispáni tisztet is ellátott. Így Apaj, aki somogyi ispánként már 1233-ban Béla herceg, az akkori trónörökös udvarához tartozhatott.81 Csakúgy, mint István, akit IV. Béla 1246-ban nevezett ki nádorrá és somogyi ispánná is. 1248-ban „hűségének igen kedves odaadása, hadiérdemeiért” emelték „a királyi kegy legmagasabb fokaira”, vagyis horvát-szlavón—dalmát bán lett, egészen 1259-ig. István bán azonban előbb Zalában, majd Somogybán 1250-1256 táján vezette az elidegenített várföldek visszaszerzését.82 A vizsgálatok alapján jellemzőnek mondhatjuk azt is, hogy a somogyi fö- ispáni cím birtokosai - a tatárjárás után - általában a nádorok voltak. Ezeket a címeket viselte 1245-46 között például - majdnem száz évvel később - 1365- ben segesdi ispánként említett Szentgróti László őse, Szentgróti Dénes is.83 A már említett Gutkeled István mindhárom fia: Joachim, Miklós és István is szlavón bán lett. Közülük ugyan a somogyi ispáni címet csupán Miklós viselte. III. Endre uralkodása alatt, valamint a XIV. század első évtizedeiben a Gutkeledek kiszorultak a szlavón báni, illetőleg a somogyi ispáni hivatalból. Helyüket - több évtizeden keresztül - a Héder nembeli Kőszegiek és a Németújváriak foglalták el. Kőszegi Iván 1301-ben, mint Vencel király tárnokmestere, szlavón báli, Somogy, Tolna, Baranya és Bodrog vármegyék főispánjaként is szerepelt. Dél-Dunántúlnak, illetőleg a Dráva mindkét partján elterülő országrészek korlátlan ura volt.8'1 Segesden is székelt, mivel innen keltezett egyik, a vármegyei ügyekkel kapcsolatos 1301-es oklevele.85 Jól követhető azonban az Ákos-nembeli Mikcs-nél (1325-28), valamint Lóránt fia Leusták-nál (1351-53), hogy a somogyi főispáni cím mellett a szlavón báni hivatalt is viselték.80 Nagyon fontos, hogy a Monoszlóiaktól 1313-ban a Somogybán, Kaposvár mellett lévő ropolyi uradalom felét megszerző Gutkeled Amadé Miklós, a Kőszegiek egyik leverője, szintén szlavón bán. Fia, az 1346-ban meghalt Miklós pedig a segesdi királynéi uradalom egyik tisztségviselője, talán éppen főispánja lehetett. Mindenképpen a királyné közvetlen környezetéhez, XIV. századi udvarához tartozhatott, mivel Segesden temették el. Innen - a várkápolna helyéről - került elő Miklós fia Miklós sírköve.8' A vári rezidenciá- lis ispárii-királynéi kápolnába nyilván a kirláynéi ispánsági központ ott, tisztségviselésük közben (?) elhunyt főrangúakat temethették el, egyfajta királynéi kegy révén. Ha nem így lenne, akkor a Gutkeledek valamelyik kegyúri templomába, kolostorába is átszállíthatták volna, minden további akadály nélkül. Mint azt már közöltük, 1389-ben pedig az ugyancsak főrangú, a királyné feltétlen híveként számon tartott, ifjú Garai Miklós macsói, szlavón bán és nádor a segesdi főispán. Vagyis a délvidéki szlavón báni címhez - érthető okokból 18 1
