Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)
Magyar Kálmán: A segesdi királynéi ispánság történetéről (XI-XV. század) - (Forrástanulmány)
pes elem már hazájából magával hozta az ott már másfél évszázada kialakult elvet, hogy a háztelek és a határbeli külsőség szerves egysége egyben a földesúri adózás alapja, amely a földnagysághoz igazodik. Ezek a francia-vallon, olasz, szász, német kiváltságolt hospesek viszont abszolút szabadsággal (absolute liberum vagy perpetua libertas) rendelkeztek. A XIII. században a laneus, curia, fundus curie vagy locus curiae és mansio (mansus) szerint gazdálkodtak. A XIV. században (1336-ban a zalai Szőllősön a hospestelek 16 3/4 kir öl, azaz 52,36 m széles, s általában széle-hossza 1:2 arányú volt.115 Vagyis esetünkben 54-55 ár teleknagysággal kell számolnunk! Ez az „igazi hospes”, amikor megjelent, minden telekhez meghatározott nagyságú szántóföldet kapott - a számukra elegendő - réttel, erdővel, folyóval (ahol szabadon halászhattak). Jog és adózási rendszerük általános volt, vagyis megegyezett az országban élő vendégek szabadságával. Az utóbbira általában „összefoglalóan” hivatkoztak. Az igazi kiváltságukat az ún immunitas jelentette.116 Nem a kérdéskör országos kitekintéssel rendelkező szakembereinek szánjuk az alábbiakat, hanem a Segesd kérdésével újabban foglalkozó helytörténészeknek.117 Megértésük miatt tehát egy kicsit bővebben foglalkozunk ezzel a fogalommal. Az immunitas igazi példája az ún. székesfehérvári hospesjog, a fehérvári latinok (vallon-franciák) XII. századi eredetű, illetőleg IV. Béla által 1237-ben megerősített hospes-kiváltságában tükröződik. Ebben, szerepelt a szabad bíró, esküdt és papválasztás, akik megválasztásuk után minden peres ügyben ítéletet mondhattak, betelepülőket fogadhattak közösségükbe. Az egész országban és az országhatáron vámmentességet élveztek.118 Lényeges joguk volt, hogy közvetlenül a királyhoz fellebbezhettek, a városon belül függetlenül intézkedhettek az igazgatás és pénzügyek terén. A segesdi királyi, királynéi uradalom hospestelepeinél 1241-1268-1275 táján nem jött létre ez a teljes hospes^szabadság, vagyis az absolute liberum. Az uradalom hospesei továbbra is a segesdi ispán joghatósága alá tartoztak. Vagyis csupán e szolgáltatásukon való bizonyos könnyítés történt meg. Ami azt jelentette, hogy a telep lakosait a király a hospesek bizonyos kiváltságaiban, ún. rész-immunitas-ban illette. Ilyen volt például Somogyvár hospes-polgárainak - XIV. század végén elért - „bizonyos mezőgazdasági szabadsága”,119 amely a közös használatba kapott föld, kaszáló, erdő, illetőleg szőlőterület művelését jelenti. A herényi hospesek - földesúri és jogi függésük révén - azonban szintén a conditionariusi állapotban maradtak. Ez a folyamat természetesen országosan is végbement. Először a királyi, a királynéi birtokokon, majd a magánföldesúrin is.120 A polgárvárosok, az ún. lokációs városok kialakulását - a locus, a hely szó megjelenésével egyidőben - Magyarországon az újhely elnevezés formájával jelölték.121 A XIII. század második felében - a korábbi kötöttségek bomlásával és a szabad költözés elterjedésével - országosan is megindult a belső telepítés is. Ez azt jelentette, hogy a hazai „hospeseket” egy-egy kiváltságolt helyre gyűjtötték össze, amelyből mezővárosok is kifejlődhettek. Itt kell egyetértenünk Kubinyi András nézetével,122 hogy „a XIII. század első felében Magyarországon kialakult egy elég egységes hospeskiváltság-rendszer, és legbővebb formájában ez alkotta a városi szabadságok alapját is. Ezzel nem tagadjuk az immunitás jelentőségét sem.” Természetesen ezzel a tendenciával szemben, ahogy erre Szűcs Jenő rámutatott - az 126725
