Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)
Magyar Kálmán: A segesdi királynéi ispánság történetéről (XI-XV. század) - (Forrástanulmány)
es dekrétum értékelésénél -123 „elemi nemesi érdek lett volna tehát, ha a polgárok és a szabad hospesek régi kondícióikba taszíttattak volna vissza, méghozzá a hagyományos királyi birtokszervezetek restitutiója jól hangzó érve jegyében.” így, ha a segesdi uradalom segesdi vagy herényi települését figyeljük, akkor első és döntő az intenzív szőlő- és bortermelés, nyilván mint fontos királynői jövedelemforrás. Ha Belső- és Külső-Somogy erdőrengetegének kitűnő vadászlehetőségeit nem is hangsúlyozzuk, akkor is feltűnő,, hogy a 'ejlett föld- és szőlőművelési tapasztalattal rendelkező hospes-vendégtelepülések, mégis ezen a területen nyertek letelepedési lehetőséget. Nyilván itt is, mint .más, tt a király és királyné uradalmi birtokszervezésének elsődleges igénye kívánta így! Somogy megyében, mint azt már több helyen hangsúlyoztuk124 már a korai időktől, így a X-XI. századtól intenzív szőlőművelés, bortermelés folyt. A somogyi borok távolabbi kereskedelmére utal 1248-ban az esztergomi vámjegyzék is. A Dél-Balaton part menti részén különböző majorságok, falvak vinitorjairól tudunk. Ezek a vinitorok különleges jogállásúak. 1337-ben például Somogy megyében falusi, királyi jobbágyok szőlőjüket - fejváltság gyanánt - egy nemesnek ajándékozták el.125 1367-ben ugyancsak Somogybán egy jobbágy szőlőt adott el egy nemesnek.126 A Dunántúlon, így Somogybán is „főleg borban lehetett paraszti árutermelés”.127 Nagy Lajos király - Somogy megyével kapcsolatban - 1370-ben külön intézkedik a borkilenced beszedésének maradéktalan teljesítése érdekében.126 Külön adataink vannak arra, hogy a veszprémi püspök, nyilván a Somogyból származó tizedborait is, 1232-ben, majd 1372-ben és később is Budán mérette ki.129 Összefügghctett-e ez a fejlett szőlőművelés bizonyos idegen eredetű, más országból idekerülő népességgel is? Olyan népességgel, amelynek gazdasági, kulturális és egyéb öröksége meghatározta, eldöntötté tette ezt a királyi, királynéi telepítési szándékot! A segesdi királynéi szőlővidék, a hospesjogú Nagy-Berény szomszédságában lévő, ugyancsak a királynéi népek birtokában lévő Gan, Gan(y), Gám, Gaan már 1138-ban szerepelt. Az Esztergomban és Liptó megyében (s másutt is!) meglévő Jean, Jaan, Gaan, Gean, Gyan, Gejan, Gyhan, Gahan, Gehah, Gan nevek vallonoké. A Gylys (Geles) Gelethus, Gyletus, Gerletus, Gylys, Gilis, Ghele vallon nevek az Egyed francia megfelelője, Gilles helyett szerepeltek. A So- mogyvártól két-három km-re DK-felé lévő, mai Gilla pedig a középkorban Gellye, Gyllye volt. Tehát lehetséges, hogy a segesdi uradalom herényi, bábo- nyi, chobai és gan-i szőlő-bortermelő uradalmában vallon-francia hospesréteg is létezett az Árpád-korban. Ez már azért sem lehetetlen, mivel Somogy megyében, több más királyi bor- és szőlőtermelő birtokon megfigyelhető, a Xl. század végétől (Somogyvár 1091) ez a vallon, francia, dél-francia eredetű papi, illetőleg hospes réteg. Ha a további vallon, francia, az ún. Latini (Olaszi) réteg meglétét vizsgáljuk, akkor Somogy megyében is találunk középkori francia-vallon településeket. Csánki Dezsőnél szerepel130 egy Olaszfalu (1403, 1493), valamint a már 1346-ban említett villa Olazteluk. Az előbbi Szigetvár környékén, Viszló táján a pár évtizeddel ezelőtt létező Szentegyed vagy annak környékén lévő településsel azonosítható. Az utóbbi Boldogasszonyfalva és Szent László vidékén, vagyis a mai Baranyában volt. Mivel Pécs környékén, de általában . Baranyában egy jól keltezhető vallon-francia (Latini, Olaszi) tömböt tudunk azonosítani, így a középkori Somogy D-i, vagyis Baranya felé eső pereménél lévő két települést 26
