Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)
Hajdu Zoltán: Körzetesítési tendenciák Somogy megye településhálózatában (1950-1980)
rét. A törvény szerint tanácsot kell alakítani rendszerint minden olyan községben, melynek lakossága eléri az 500 főt. A megyék nevének, székhelyének és területének megállapításáról a 4343/ 1949. (XII. 14.) sz. MT rendelet intézkedett. A rendelet végrehajtása során Somogy megyétől a Nagykanizsa környéki községek Zalához, a szigetvári járás nagy része Baranyához, Szabadhidvég Fejér megyéhez került. Somogy megye Veszprémtől megkapta Siófokot és a balatonszabadi körjegyzőséget és Tolnától r községet csatoltak hozzá. (A kialakult megyeterület stabilnak bizonyult. 1954-ben Kiskeresztúr Baranyához, 1975-ben Attala, Kapospula Somogytól Tolnához került.) A megyék területének rendezése után került sor a kisebb területi egységek, a járások kialakítására. A 114/1950. (V. 20.) sz. MT rendelet határozta meg a járások új területi beosztását. Somogy megye történeti járásbeosztása lényegesen átalakult. Megszűnt az igali és a lengyeltóti járás, ezzel párhuzamosan Siófok és Fonyód székhellyel új járás alakult. A közigazgatási területbeosztás és jogállásváltozások nagymértékben érintették a községi igazgatást is. Somogy megyében alapvetően megváltozott a községi igazgatás központ- és területi rendszere. Az addig erősen. körzetesített körjegyzőségi igazgatást felváltotta egy szinte települési szintig kiépült igazgatásig struktúra. Somogy megyében sok esetben nemcsak az 500 fő fölötti, de a 300 fő fölötti községek egy részében is önálló tanács alakult. A megyében csak 8 közös községi tanács alakult (Hollád - Tikos, Somogybükkösd - Porrogszentpál, Hajmás - Kaposgyarmat, Bize - Kelevíz, Zselickisfalud — Patca - Szilvásszcntmár- ton, Szegerdő - Főnyed, Szenyér - Nemeskisfalud, Szorosad - Kára) községek- _bfl]_/j. táblázat). Alapvetően átalakult a községi igazgatás funkciórendszere és politikai körttygzcíe is. A községi tanácsok az államhatalom és az államigazgatás helyi szerveként a terület felelős gazdáivá váltak, tevékenységük átfogta az állami, társadalmi élet egészét. Az 1950-es években a községi tanácsok fő feladata, szerepe az állam akaratának, céljainak helyi végrehajtása volt. 1950-1960 között nem változott lényegesen a községi tanácsok központ- és területrendszere. 1954-ben Bálványos és Kötcse községek a tabi járásból a siófokiba kerültek át. 1958-ban Balatonfenyves néven új, önálló tanácsú község alakult Balatonmária-fürdő, Balatonkeresztúr, Fonyód és Somogyszentpál területének egy részéből. 1959-ben Kastélyosdombó-Drávagárdony alakított közös községi tanácsot. A mezőgazdaság szocialista átszervezésében, a termelőszövetkezetek gazdasági, politikai megszilárdításában óriási feladatok hárultak a községi tanácsokra. A tanácsok kezdetben erőteljesen beleszóltak a tsz-ek gazdasági-szervezeti életébe. Ezért vált majdnem következetessé az 1 tanács - 1 tsz elv az 1960-as évek elején. A Minisztertanács Tanácsszervek Osztálya £96 5-ben kibocsátott irányelvei fordulópontot jelentettek a tanácsi körzetesítésben. Az irányelvek a tanácsok és a termelőszövetkezetek területének összehangolását, a közös tanácsok alakítása alap)ának tekintették de emellett egyértelműen megfogalmazódott a tanácsi körzetek és a lakosság ellátási körzetei összehangolásának igénye is. E központi irányelvek hatására Somogy megyében meggyorsult a községi tanácsok összevonása, 1966, február i-én 8 közös községi tanács alakult összesen 545
