Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)

Karsai Elek: Magyarország bombázása a második világháborúban

foghatták fel az uralkodó osztályok: „A magyar kommunisták a kapuk előtt vannak.”

Azt javasolja, hogy amennyiben amerikai bombatámadásokra kerülne sor, ne mellőzzék amerikai üzenetet tartalmazó röpcédulák ledobását. „Nem szükséges menekült neve: Amerika önmagában is jelent valamit.”

Az ipari központok bombázása azt jelenti a magyarok számára, hogy az ellenség Magyarországot mint Németország ipari hátországát akarja bombázni. Ezt a tendenciát a magyarok örömmel üdvözlik, különösen

1. a munkások, akik nagy többségükben náci-ellenesek,

2. a nagyipar, amely nagy mértékben zsidó kezekben van és akik mindent elvesztenének a náci győzelem esetén, mivel a németek arra törekszenek, hogy Magyarországként szolgáljon nekik, mint „mezőgazda- sági hinterland”.

A jelentés szerzőjének véleménye szerint aránylag könnyű lenne zavarokat előidézni a magyar ipari termelésben és szétzilálni a közlekedést és hogy ez nemcsak Magyarországot, de magát Németországot is sújtaná, továbbá annak egész összeköttetését és közlekedését a Balkánnal.

Bár kétségkívül Budapest Magyarország ipari központja, de - 1938 óta — elsősorban a Honvédelmi Minisztérium kívánságának megfelelően - bizonyos változások történtek az ipar telepítésében. Bár vidéken kevés ipartelep van és nem létfontosságúak, de a Budapest-Hegyeshalom-Bécs vasútvonal mentén vannak az igen fontos szénbányák, villamos erőművek, cementgyárak és hadiüzemek.

Az elemzés nyilván nem Magyarországon íródott, mert a térképmelléklet, amelyen be kellett rajzolni a bombázandó célpontokat, nem légifelvétel nyomán készült, de még csak nem is valamiféle katonai térkép volt, hanem a nagy- közönség használatára nyomtatták, így „nem alkalmas arra, hogy tökéletes pontossággal megjelöljék rajta a különböző célpontokat, ipartelepeket.”

A tájékoztató szerzője leszögezte: „Az ipar Budapesten ágazatok szerint csoportosult, így például a legfontosabb vas- és szerszámgépgyárak a Váci úton vannak, a gabonamalmok és az olajipar a Soroksári úton, a kémiai ipar az Illatos úton - általában olyan közel helyezkednek el egymáshoz, hogy azokat egy szám alatt lehet összefogni.”

Végül megállapította: a kéznél levő térkép azért sem használható, mert az csak Budapestet öleli fel, márpedig Budapest környékén az elővárosokban, éspedig Csepelen, Pestszentlőrincen, Albertfalván, Budafokon, Nagytétényben, Budakalászon fontos ipari üzemek vannak.7

E hírszerzői jelentés típusba sorolható az az 1943. augusztus 7-i jelentés, amelyet egy „skrupulózus, szigorúan a tényékhez ragaszkodó megfigyelő” állított össze az OSS számára. A „megfigyelő” Budapest térképén megjelölt 37 új és megnagyobbított üzemet, hadianyagraktárat, valamint légvédelmi parancsnoki, megfigyelő és tüzérségi állást. Ezen összeállítás mindkét előbb ismertetett jelentésnél részletesebb és pontosabb, mivel a bombázandó célpontokról megbízhatónak tűnő, friss adatokat közök bár csak a főváros X., XI. és XIII. kerületét vette figyelembe.8 '■ •'

E három dokumentum annyiban érdemel ismertetést,. amennyiben egyfelől ezekből kitűnik, milyen volt az OSS hírszerzési színvonala a magyarországi bombázási célpontok tekintetében, másfelől: a bombázásokért felelős Amerikai Stratégiai Légierő (American Strategical Air Force, rövidítve: A St AF) felde-