Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)

Tilkovszky Lóránt: Bajcsy-Zsilinszky 1944. március 19-e miatt csonkán maradt pártprogram tervezete (Kossuth-párt)

[A földreform inkább érdekbeli, mint őszintén elvi ellenségeinek leggyakoribb ellenvetése, hogy egy intézményes és gyökeres birtokreform lerontaná a magyar mezőgazdasági termelés eredményét - mert szerintük a nagybirtok általában többet termel, mint a kisbirtok - és ezzel megcsorbítaná a nemzeti jövedelmet, melyből a földnélküli földmíves - zsellér, munkás és gazdasági cseléd - tömegeket is el kell tartani. A másik leggyakrabban hangoztatott ellenvetés az, hogy nincs annyi rendelkezésre álló föld, hogy abból minden törpebirtokos vagy nincstelen részről megnyilvánuló földigényt ki lehetne elégíteni, s ezért is a nagybirtok fönntartása a felsőbb nemzetgazdasági érdek; a földreform csak teljesíthetetlen és különben arravalóság tekintetében kiválogathatatlan igényeket támasztana. Azonban mindkét ellenvetés gyökerében hamis.]

A parasztság javára semmi esetre sem elfogult Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) tárgyilagos statisztikai fölvételei azt igazolják, hogy a magyar kisbirtok még ma is - a mai gazdaságpolitikai, pénzügyi és közlekedési viszonyok között is - többet termel általában aránylag, mint a nagybirtok. Az pedig sohasem volt vitás, hogy a kisbirtok ugyanakkora területen többszörösét tartja el a családoknak, mint a nagybirtok. Azzal viszont minden józan, gondolkodó ember tisztában van, hogy nincsen elegendő föld olyan birtokreform számára, amely minden nincstelennek és törpebirtokosnak földet juttathatna. Csakhogy ilyen birtokreformra valójában senki nem is gondol. Nem kétséges, hogy a törpebirtokosoknak és a nincstelen mezei proletároknak egy részét, talán egyharmadát lehet csak földhöz juttatni - a mindenkinek kijáró házhely mértékén túl - különösen, ha a középbirtokot meg akarjuk menteni, ami nagy nemzeti érdek. Négy - négy és fél milliónyi törpebirtokos és földnélküli földművesből - családtagjaikat is számítva - mintegy másfél milliót, a mostani Magyar- ország területén. Ez azonban egymagában is óriási méretű lecsapolása volna a mai mezei proletariátus vadvizeinek. A másik harmad megmaradhatna a megszaporodott és viruló kis- és középbirtokon az eddiginél jobban fizetett, jobban boldoguló gazdasági cselédnek, munkásnak. Míg a harmadik harmad kisebbik hányada tehetsége révén fölszivárogna, a mostaninál sokkal nagyobb mértékben, a középosztályba, másik, aránytalanul nagyobb hányada pedig táplálná az ipari munkásságnak iparunk fejlődésével egyre táguló nagy népmedencéjét. A másfél millió lélekkel megszaporodó kis- és gazdaságilag életképessé tett törpebirtokosság önmagában is sokat lendítene a magyar ipar belső felvevő és életképességén, tehát közvetve a mezei proletariátus' ama további egyharmadrészének sorsán is, melynek jövőbeli ellátása elsősorban a fejlődő magyar iparra háramlanék.

De jogosulatlan egy nagyszabású és gyökeres birtokreform elgondolásának életképességével szemben az a szokásos harmadik ellenvetés is, amely csupán á törpebirtoknak kisbirtokká - mondjuk az 1-2-5 holdasnak 15-20-30 holdassá, való fölerősítését - tekinti elfogadható mértékül, s így egyfelől természetesen kevesli a rendelkezésre álló földmennyiséget, másfelől kicsinyli az így teremtődő új kisbirtokok számát, vele a földreform jelentőségét is, végül pedig egészen oktalanul kétségbe vonja általában a törpebirtok életképességét s eleve kizárja a földreformból a nincsteleneket. Ezzel szemben az igazság az, hogy egyfelől Budapest és a nagyobb városok közelében egy-két hold, kertészeti művelés alatt, fölér kedvezőtlenebb fekvésben akár io^ij'-ío hold értékével és családtartó erejével is; másfelől pedig az előbbi fejezetben vázolt igazságosabb és az agrárius érdekek iránt megértőbb gazdaságpolitika egyszeriben megsokszoroz469