Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)
Tilkovszky Lóránt: Bajcsy-Zsilinszky 1944. március 19-e miatt csonkán maradt pártprogram tervezete (Kossuth-párt)
lyesebben az egész magyar parasztság jövőre szóló követeléseinek mély emberi és gazdaságpolitikai igazságát. Meg kell állapítanunk azt is, hogy a magyar parasztság gazdasági erőinek ez a sok évtizedes, következetes, ha talán nem is akart, gazdaságpolitikai sorvasztása végeredményben még ipari fejlődésünknek sem válhatott javára. Hiszen a kerek világon mindenütt erős, fogyasztóképes, tömeges kisbirtok a virágzó gyáripar legfőbb tartóoszlopa. Hiszen a minél számosabb és minél virágzóbb kisbirtok adja egy nagyszabású gyáriparnak tömegfogyasztói zömét agrárius országban.] A puszta tények, a magyar parasztság évtizedes gazdaságpolitikai kizsákmányolásának megállapítása azonban nem elég. Az okokra is rá kell világítani, melyek lehetővé tették ezt a kizsákmányolást. Ezeket az okokat nem nehéz megtalálni. A magyar parasztságnak sohasem volt erős, önálló, harcos politikai és gazdasági szervezete. Sem a kisgazdának, sem a törpebirtokosnak, sem a nincstelen földmunkásnak és gazdasági cselédnek. Ez a parasztság a 67-es kiegyezés után odaállott a kossuthi függetlenségi politika szolgálatába, önzetlenül, sőt gazdasági érdekeinek világos rovására. Mert a 67-es kormánypolitika éppen konok ellenzéki magatartása miatt hanyagolta el a legtisztább magyar nép gazdasági, művelődési és szociális gondozását. Viszont a 48-as függetlenségi politika mindjobban közjogi védővonalaira vonult vissza s nagyjában bizony elég gyarlón képviselte, holott továbbfejlesztenie kellett volna a kossuthi jobbágyfölszabadítás gondolatát és folyamatát a parasztság gazdasági-szociális, művelődési megerősítése programjának kibontásával. [A magyar parasztság az 1848-49-es szabadságharcban Mátyás király óta Isten tudja hányadszor újból megmutatta az ő toldlmiklósi óriás erejét. Kossuth szavára, Görgei vezérlete alatt, a túlnyomórészt paraszti honvédhadsereg minden lázadó nemzetiségünket félkézzel leverte, kikergette az országból az osztrák ármádiát s vállalta a küzdelmet a másik világhatalommal is, a cári Oroszországgal, jó darabig vívta is, a rettenetes egyenlőtlenségre nem tekintve, egészen Világosig.] Az 1918-as összeomlás után úgy látszott, hogy a magyar parasztság végre komolyan döntő szóhoz juthat a magyar politikában. Fájdalmasan nem így történt. Nagyatádi Szabó Istvánnak, ennek a nagyszabású paraszti Deák Ferencnek minden szép és okos kezdeményezése végül is kudarcba vagy féleredménybe fulladt. Az igazság az, hogy a magyar parasztságnak máig sincs kellő erejű szervezete, sem politikai, sem gazdasági. Pedig a kettő együtt, egyszerre kellene! A magyar parasztság e toldimiklósi erejének mind politikai, mind gazdasági téren való végzetes szervezetlensége és elfecsérlése volt végső fokon legfőbb előidézője a fentebb említett gazdaságpolitikai eltévelyedésnek, a magyar földművelő nép ereje évtizedes sorvadozásának, a termelési ágak egyensúlyvesztésének, velük nemzetünk és államunk belső legyöngülésének. [A magyar parasztság majdnem semmit sem tanult sem birtokos rétegeiben a gyáripar szervezettségének példájából, sem nincstelen rétegeiben az ipari munkásság szervezeteinek gazdasági és szociális eredményeiből. Igaz, hogy a kiegyezés utáni és a háború utáni kormányzatok nem is akarták, sőt akadályozták e paraszti szervezkedést. De lám az ipari munkásságét is ellenezték és akadályozták évtizedeken át, az mégis kivívta magának gazdasági önvédelme aránylag szabad szervezését, főleg szakszervezeteiben, politikai súlyának is latbavetésével.] A kisgazdák, földmunkások és polgárok Kossuth-pártja ezt a sok évtize467
