Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)
Szili Ferenc: A cukorgyártás üzemi technológiája és az infrastruktúra a MIR kaposvári cukorgyárában (1894-1944)
A második derítőket 80 Bx-ról 70 Bx-re hígítják és: SO2 gázzal kezelik, és kar- boraffin szűrőkön vezetik át. A szűrőket elhagyó világos sárga színű, de kristálytiszta oldatot szűrik, majd finomítvány kristályvákuumokban befőzik. A készre főzött töltőanyagot hűtés nélküli kavarókba eresztik, majd forrón centrifugálják. A cukrot a centrifugákban száraz gőzzel teljesen kiszárítják, utána pedig gépi osztályozom átvezetve a raktárakba szállítják. A kapott termék íl finomított kristály. A második deríték töltőanyagának lefolyó zöld szörpjét szivaty- tyúval visszaszállítják a nyersgyári részben lévő sűrűié tartályba és a sűrűiével együtt főzik le az elsőtermék vákuumokban. Amennyiben a második deríték töltőanyag lefolyó zöld szörpjének tisztasági hányadosa magas, azt harmadik derítőkként a finomítóban dolgozzák fel, úgynevezett „B” kristályt főznek belőle. A ,,B” kristályt affinálva az első deríték olvasztóba viszik vissza. A „B” kristály centrifugáláskor lefolyó szörp, ha a tisztasági hányadosa magas, a nyersgyári sűrűiébe kerül. Ha a tisztasági hányados alacsony, a szörpöt a középtermék állomás behúzó tartályba szivattyúzzák és a nyersgyári fehérszörppel együtt főzik le a középtermék vákuumokban. 2. Az infrastruktúra kiépítése a) Mezőgazdasági és ipari vágányok Fél évszázad alatt a MIR vállalatoknál - a cukorgyárban, a malomban és a béruradalomban - az infrastruktúrát is jelentősen fejlesztették. Folyamatosan bővítették és korszerűsítették a vasúti hálózatot, a víz- és szennyvízrendszert és a gyár elektrifikálását is az igényeknek megfelelően oldották meg. A cukorgyár rekonstrukciói alkalmából a szállítást mindig kardinális kérdésnek tekintették, ezért a gyár területén nemcsak a vágányok számát növelték, hanem annak hosszát is, mivel jelentős kézi munkaerőt igénylő munkafolyamatokat tudtak így részlegesen vagy pedig teljesen felszámolni. A mezőgazdasági kisvasúton és a normál tengelytávú iparvágányokon közvetlenül az úsztatókhoz szállították a répát, de évenként több százezer mázsa szeletet, melaszt, szenet, mészkövet és cukrot lehetett azokon továbbítani. Az 1929-1930. évi nagy rekonstrukció után a gyár területén már 15 iparvágányt használtak, de ezenkívül még külön iparvágány vezetett a malomhoz, a répamagtárhoz, a szénsavgyárhoz, a ládagyárhoz és a volt bérleti műhely épületéhez is. Az iparvágányok hossza 6416,6 m volt, amelyeken az alábbiakban felsorolt munkafolyamatokat végezték. Az 1. számú vágány, amelynek hossza 832,5 m volt, a cukorgyárat a MÁV állomással kötötte össze. A 2. számú .vágányt a cukorraktárakhoz vezették, nyilvánvalóan az évenként elszállított több ezer mázsa cukor szállítását szolgálta. A 3. számú vágányt a kazánházhoz építették és a szén szállítását végezték rajta. Hat vágányon - 4-9. számú -, amelyeknek hosz- sza 262,9 m volt, a cukorrépát szállították, így azok közvetlenül az úsztatok mellé épültek. A 10. számú vágány a speciális küldemények továbbítását szolgálta. A 12. számú vágány a szeletraktárhoz és az erőtelephez, a 13. számú a mozdonyszínbe, a 14. a villamos erőtelep salakozóhelyéhez épült, a 15. pedig a szeletszárító tűzhengerek szénigényét látta el. 437
