Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)

Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár, Dél-Dunántúl kormánybiztosa (1849)

Bátyám Németsürüben volt kanász. “Negyven év alatt harmincezer fo­rintot szerzett a káptalani papoktól. Szerzés közben sokat pihentem nála. Azért hajtott a kanász gyorsan, amint mondtam, hogy a jószág engedel­mesebb legyen, meg azért is, mert ha elkésett, akkor pirkadattól estig az egyik erdei szakadékba kellett rostokolni. Így aztán sokszor előfordult, mivel nem vitt magával enni, alaposan kikoplalta magát. Akkor ugyanis csárda már nem volt, mint a régieknek. Sokszor alig látott az éhségtől, de annál jobban ment. Horváth Pili György a kaposi kupecokkal dolgozott össze. A kaposi disz- nókupecek az ő fiatal korában vagy kiöregedett kanászok, vagy pedig megtolla- sodott kanászok voltak. 1900 táján 6-7 valódi somogyi kanász húzódott be Ka­pósba és a disznókkal ezek kupeckedtek. A kanász kupecek után jöttek csak a zsidó kupecek Kapósba. A zsidó kupecek döglesztették be a kaposi kanászku- pecek jó dolgát. A disznóvásáros napokon hetente kétszer megbeszélték a vásáron a dol­gokat. A Búza téri (Rákóczi tér) kocsmában jöttek össze a kupecek és a zselici és Kapos környéki kanászok. Horváth Gyura gyerekkorában gyónt utoljára. Gyónás nélkül akar meg­halni. - „Miért tudja földönjárt ember az én dolgomat. Isten tudja bűneimet, minek tudja a por fia azokat.” A kanász a disznószerzést lopásnak nem tartotta. Pipát, pénzt lehet lop­ni, de disznót, azt nem. A lopás kanásznak nem állt az oldalához, hanem egy­szerűen csak mesterségét folytatta, amikor mástól szerzett disznót. A mi korunkban a pásztorok közül csak a kanászok tartottak össze. A kanászságnak nem kellett a többi pásztor. Jellemző mondása, amit többször hal­lottam tőle: - „Vadonban nevelődtem, de katolikus vagyok.” Ott kint a vadkörtefa levéllel zenéltem csak. Oly szépen, hogy a síp sem szólt különbgyebben. Két-kiét ujjam közé vettem a körtelevél két végét és szá­jamra illesztve sipultam bele. Persze csak kint a legelőn. Olvasni is vittem ma­gammal mindennap: Rinaldó, Zsubri, Patkó és Jézus szenvedéseit. Ezeket vá­sári füzetekben vettük. A Szentírást is sokszor olvasgattam kint. Rác kupecek 190 5-6-ban járták a somogyi kanászokat és 40-50 darab disznót is vettek egy-egy ügyesen szerző kanásztól. Disznószerzés rác pógároktól. Apám idejében úgy volt, hogy a Dráván túli rácok 50-100 disznót is legeltettek. Abban az időben a rác pógárok vagyo­na disznóban volt. A rácok összejöttek nappal és beszélgettek a tűznél. A so­mogyi kanászok csónakon átmentek a Dráván és alkalommal kiszakították be­lőle a java disznót. Nekihajtották a disznót a folyónak és a csónakkal utána- rnenve hajtotta át azt a somogyi kanász. A rác akkor már kereshette. A Dráván innen a pásztorok elosztották ezt a disznót. Apámat egy rác kanért 8 napig haj­tották a csendőrök. Körbehajtották kanásztól kanászig. Csak addig engedték el a kézit, amíg övött. Adatközlő: Kaszás János, 60 éves volt kanász. Nagybalogd puszta (Nagy­bajom). Adatközlés: 1956. XI. 13-15. Pásztoréletről. 19lombén lettem elsőben kanászbujtár. A gazdám egy 180 cm magos, erős, szigorúnézetű ember, öspásztor volt. Bő gatyában járt, ezüst- gombú mellényt viselt. A fokosát mindig vele vitte. A haja kerített volt. A ka­380

Next

/
Oldalképek
Tartalom