Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)
Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár, Dél-Dunántúl kormánybiztosa (1849)
Gazdag paraszt 5-10-15 disznót tartott. Három disznót hizlalt, a többit szaporította, eladta. Fajta. 1885 táján, bujtár koromban Jádon csak mangalicát tartottak. Az angol disznó 1918 után kezdett szaporodni. A mangalica és az angol keverékét racinak nevezik. A cigánydisznó vagy másképp fekete disznó mindig kevés volt. Értékesítés. A disznót a kaposi disznópiacon értékesítették a jádiak. A szegény ember lábon hajtotta be a kijárását. Éjfél után kettő órakor indultak és hét-nyolc órára beértek, mert a disznó lassabban megy, mint az ember (18 km). A gazdagabb pógár kocsin vitte be, kocsiburító alatt. A másik részét Jádon adták el a disznókereskedőknek, akik jártak ide Kaposvárról, Jutáról, Csoknyáról és Hetesről. A községben is volt négy disznókereskedő. Ezek olyan emberek voltak, akik rösteltek dolgozni, mint zsöllérek és csak kereskedtek. A négy közül kettőnek, Kártyás Lajosnak és Kártyás Jancsinak (Szabó volt az igazi nevük) árendás háza volt. Ezek kanászivadékok voltak, mert apjuk kanász volt. Ezek járták maguk is a Jád körüli falvakat és kedden, pénteken hajtották a disznót Kaposvárra. Amit nyertek rajta, azt megették, megitták, elkártyázták. Aratásra azért eljártak, hogy az évi kenyerük meglegyen. Kettő pedig, Pokol Ferkó és Pokol Jóska (Györék a rendes nevük) saját házában lakott. Ezek mindig piac előtti napon vették a disznót. A gazda kötelessége volt kisegíteni hajtani a faluból a disznót, azután már a kereskedővel is elment a piacig. Adatközlő: Tódor János, 75 éves. Fonó. Gyűjtés ideje: 1952. május 10. A fonóink mindig mangalicát tartottak. Körülbelül 1932 táján kísérleteztek az angol fajtákkal, de ezzel teljesen felhagytak. Régebben pl. minálunk Fonón a fundus végében 9-11 ól állt egymás mellett. Ez általában 50 állatra volt elég. 18 éves legénykoromban volt olyan esztendő, hogy 70 disznót tartottunk. A mangalicákat elsősorban eladásra tartottuk. Általában akkor adtuk el, amikor már erős sűdők volak. Erős sűdő alatt nálunk az 50-60 kg-os állatot értik. Emlékszem jól rá, hogy a disznókereskedők közül járt ide három „horvát ember”, akik több ezer állatot is összevásároltak. Volt ezeknek négy-öt kanászuk, akik a disznóval voltak. Ezek a kereskedők augusztus hónapban és februárban vásároltak. A vételnél kikötötték, hogy a megvett állatot Gyalánba kell hajtani. Ott volt nekik több disznóakluk. Gyalánban ezek az akiok a falun kívül álltak és úgy mondták, hogy a Festetichektől bérelték. A vásárlást maguk végezték, jól értettek a disznóhoz és nem alkudoztak. Ügy emlékszem rá, hogy Gyalánban négy karámjuk állt egyhosszában. Egymástól kb. 20 m távolságra. A karámok hosszú alakúak voltak, dúcokra font sövényből készültek és a tetejük csak rárakott szalma volt. Egyenes tetejűek voltak. Egy ilyen karámon négy sövényajtó volt. Az ilyen karámokban hizlalták a horvátok a disznót. Kanászaik csak árpával és kukoricával etettek. Minden karám előtt karó kerítés volt és a kerítésen belül a karámajtókkal merőlegesen állva négy nagy vályú volt elhelyezve. Éjiszakára mindig egy kanász maradt ott a több mint ezer állattal. Mikor kihíztak a disznók, akkor azokat vasútra szállították, de hogy hova vitték, nem tudom. (Lásd II. füzet 70-71-72. oldalon a rajzokat.) A „horvátok” viselete. Nyáron kék pruszli, télen pedig kék dolmány. A dolmányon kerek csúcsos rézgombok voltak. Elöl kétsoros volt és a zsebeken három gomb volt. Magyar huszárszárú csizmát hordtak és kék nadrágot. Nagy347
