Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)
Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár, Dél-Dunántúl kormánybiztosa (1849)
Önök lelkes felkelése s gyámolítása által ezelőtt 3 hónapokkal megyénk kebeléből a zsarnok ellent kiűzni sikerülvén — a megye belső biztosítására egy zászlóaljat alakítottam, mellyet a megye védelmére a magyar kormánytól megnyerni szerencsés valék - minthogy azonban határszélen fekvő megyénk helyzeténél fogva, az említett katonai erő, túlnyomó ellenséges csapat ellenébe a megyét ha ideiglenesen tarthatja is, de tartós biztosítékot kormányi had segítség nélkül nem nyújthat, - a kormány pedig míg az összes haza ügye biztosítva nincs erejét szét szaggatni nem akarja, e czéltól elüttettem, - sőt Zámbelly Ezredes úr arról értesítvén, hogy 3 napok múlva a köztünk s magyar hadtest közti közlekedés is elzárathatik, - nehogy eddig munkám híjába essék, - bár fájdalmas szívvel, - jónak találtam a somogyi erőt a nagyobb erővel összecsatolni, — s kieszközölni a m. ministeriumnál azt, hogy Túladuna Drávái vonala kitisztítására jelentékeny haderőt küldjön, s - reményiem nem sokára az örvendetes hírrel meg is fognak önök lepetni. Ez az oka távozásomnak, - melyből átláthatjuk Polgártársaim! Ügy mint eddigi, úgy ezen, s jövendő lépésem is önök javára intéztetett. Nem fognak önök megütközni abban, hogy a tisztikar, s azon jeles férfiak, kik önök szabadságáért az osztrák zsarnokság ellen küzdöttek, az ismeretes durva osztrák bánásmód elől, velem szinte ideiglenesen a magyar kormány, s tábor kebelébe vonulnak. Az igaz ügy Istene, ki fegyvereinkre eddig is áldását árasztá, nem sokára oly kedvező fordulatot nyújt hazánk dolgainak, hogy annyi része öszves hadtestünknek, mi a Drá- vamenti rablók megsemmisítésére szükséges, mint nélkülözhető a nagy Táborból megyénk megmentésére fog küldetni, - és mi ekkor ismét látandjuk egymást! Legyenek önök addig is türelemmel! Tartsák meg továbbra is irántam tanúsított bizalmukat, mint legdrágább kincset, mellyet kiérdemelni éltem legfőbb feladata leend. Tartsák szentnek mások személy s vagyonbeli bátorságát, s mutassák meg, hogy a szabadság tisztelő polgárok, egyszersmind rendszeretők is. Ezért minden helységek elöljáróit felelősökké teszem. Tartsák meg hazájok iránti példás szeretetüket, — gyűlöljék az ármányt, s vessék meg a hazaárulók 'csclszövényes ámításait, kik nem a szent ügy, de aljas érdek emberei. A magyarok Istene áldja meg önöket! míg ismét önök közepette lehetek — s nem sokára ismét kedves szülő megyém szent földjét csókolhatom. - Isten önökkel! Gölién július 26-án 849. Noszlopy Gáspár kbiztos. A megyét elhagyó Noszlopy a 127. honvéd zászlóaljjal és a hozzá csatlakozókkal július 27-én Zombán, a következő két napon pedig Szekszárdon állomásozott. Noszlopyt Zombán érte Mészöly Ignácnak, a „Tolnai védsereg parancsnokának” a levele, melyben tudatta, hogy a „ . . . tolnai védsereg 600 főből áll, s önnek szükség esetében segítségére készen áll.” A tolnai honvédeket Bony- hádon fegyverezték fel és képezték ki.64 Meglepetve vette tudomásul Noszlopy, hogy Csertán zalai kormánybiztos Keszthelyről a Kisfaludy gőzösről, az ellenség hátából értesítette. A néhány soros levél a teljes apátiáról és összeomlásról festett képet. „Én Zala megye részéről mindent elkövettem a lehető védelem eszközlésére, de fájdalom semmi sem sikerült, és így mind magam, mind pedig a tisztikar védelem nélkül állunk az Isten oltalma alatt.” A zalai tisztikarral még aznap Füreden értekezett, illetve búcsúzott attól el és sietve ment Szegedre.65 Utolsó intézkedése, illetve rendelése július 29-én a Csontos Sándor parancsnoksága alatti egységnek szólt, aki a „honvédekkel Noszlopy Gáspár úr seregéhez csatlakozzék és további rendeletéit attól veendi.”66 A Szekszárdon töltött napok újból erővel töltötték meg a csüggedőket, mivel a tolnaiak közül jelentős számban csatlakoztak a somogyiakhoz. Noszlopy és stábja elemében volt. Gyűléseket tartott, rendeleteket közölt, s közben gond323
