Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)

Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár, Dél-Dunántúl kormánybiztosa (1849)

ja volt katonái kiképzésére és a hozzácsatlakozott újoncokra is. Július 29-én reggel Szekszárdon a megyei tisztikart Noszlopy összehívta, akiktől teljes és odaadó hűséget követelt meg. Nagy gondot fordított továbbá az ellenség mozgásának a felderítésére. A császári seregről naponként kellett a felderítők adatai nyomán jelentést készíteni. Különösen az ellenség Pécs körüli mozgását figyeltette.67 Július 29-én Szekszárdon csatlakozott hozzájuk Vas és Zala megyéből két századnyi honvéd, akik korábban nagyobb számban voltak ugyan, de útközben sokan lemaradtak, megszöktek.68 Ekkor már mintegy 2000-2100 főnyi újonc és kiképzett honvéd állt rendelkezésére. Sajnos többségüknek nem volt korszerű fegyvere. A lelkesedés, a haza iránti elszántság azonban sokat pótolt. Noszlopy Szekszárdról Szegedre futárt küldött Szemeréhez. Levelében Szemerének „tudtára adván itt létünket és miután a túlnyomó erő ellenében Túladunára a m. kormánytól elszigetelve hosszas ideig magunkat fel nem tarthatjuk, a további teendőkre nézve tőle utasítást kért.’m

Szemere július 29-i válaszlevelében az erdélyi és a tiszántúli helyzetről tájékoztatta Noszlopyt. A közvetlen hadihelyzetről pedig kiemelte: „Haja most fedetlen. Vetter Bácskában van. Komáromban nagy erőnk van. Azt csak 30 000 cernírozhatja. Ha az ellenség eljövend Komáromtól azon országrész megmertt- hetö. Szegedről a kormány elmegy NVáradra, mert Szegeden a napokban csata lesz, itt nem maradhatnak. — Most megy el tőlem Cs(ertán). Ő otthagyta Z(alát). Örömmel értvén, hogy Önnek sok népe van. Talán Önnek van fentartva a népharc dicsősége. Adja Isten. De a népet el kell keseríteni. Rettenetes a nép, ha bosszús. - A Tisza mögül mi másodszor is megmenthetjük a hazát!

Figyelmeztetem a nemzetiségekről szóló új határozatról, és a zsidó-szabadságról. Ezzel hathat, hasson. .. . Csak egy süker, egy győzelem a nép által itt, és rémült lesz a nép, mint a szellőbül válik az orkárí.” A sietve papírra rótt sorok Szemere és a kormány pattanásig feszült idegállapotát a magyar forradalom élet-halál harcát mutatták. A levél mellé egy kis papírszeleten, feltehetően az akkor és újabb friss információk alapján a következőket tanácsolta Noszlo- pynak: „Átjönni Bajánál, vagy Bezdánnál. És a Tiszán átmenni, ott ahol legbiztosabb. Ha a holnaputáni csata itt lesz és rosszul üt ki, csak a Tiszán túl, a baloldalán találkozunk!”70

Szekszárdon, július 29-én Noszlopy Gáspár újabb felhívással fordult a „Somogyi Polgár társak!”-hoz. A néhány mondatos bevezetőben azt kísérelte megindokolni, hogy miért nem tudta megvédeni Somogyot. Elsősorban Zala felkészületlensége és seregének elégtelen volta miatt történt meg a kivonulás. A „ ... védseregünk magába gyenge arra, hogy a nála sokkal hamisabb ellennek megfelelhessen. El kellett őket félrébb vonnom, hol több hasonló legénységet seregelhessek s majdan egyesült erővel újra a csatatérre kiállhassak. - ím hát találtatni lelkes hazafiakra. - Tolnai, Zalai, Baranyi, Veszprémi, Vasi s több felől jövőkre, kik által számunk tetemesen szaporodván, újra megyénk határaira lépünk, megküzdeni az időközben kebelünkbe rohant elleninkkel. Jertek tehát, mert minden lelketek nincsen velünk.”71 A felhívás feltehetően nem jutott el Somogyba, mivel utolsó mondatai arra utaltak, hogy a Somogyba való újraérke- zésekor óhajtotta vele felkelteni a népet. „Siessetek Kaposvár alá - küzdjük ki a diadalt - mire a múlt héten - elleneink nem nyújtattak alkalmat!”

Július 30-án vette a hírt, hogy a császári hadsereg három nappal korábban mintegy 2500 fővel és 6 ágyúval Bajára bevonult. Ezzel Noszlopy számára