Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)

Spira György: Egy Jellačić-önportré

Als Hauptmann des Oguliner Regiments wurde ihm gelegentlich eines am 17. October 1835 gegen die Türken von Grosskladus13 unternommenen Repressal Gefechts das Commando eines Bataillons anvertraut und war so glücklich, durch sein tapferes und kluges Benehmen die allerhöchste Zufriedenheit Ser Majestät des Kaisers zu erwerben.

Als Major und Gouvernements Adjutant in Dalmatien wusste er, sich auch das volle Vertrauen des damaligen Civil und Militär Gouverneurs Grafen von Lilienberg ungeachtet dessen sehr vielen und sehr strengen Anforderungen zu erwerben.

In der Eigenschaft als Oberstlieutenant und später als Oberst des ien Banal Regiments hat er das Regiment auf eine hohe Stufe militärischer Ausbildung gebracht. Mit gleicher Lust dem wichtigen Fache der Administration zugewendet14 und mit warmer Teilnahme für den Zustand des ihm anvertrauten Volkes er füllt, war es ihm eine heilige Pflicht für dasselbe unermüdet zu sorgen, wodurch es ihm auch gelang, dessen volles, unbegrenztes Zutrauen zu gewinnen. Der Ruf seines Wirkens überschritt bald die Grenzen seines Regiments-Bezirkes, sein Name war bald in der ganzen Militär Grenze mit gleicher Achtung und Liebe gen- nant.

Solche Beweise von glücklicher Befähigung, von fester, energischer Willenskraft und getreuer, redlicher Pflichterfüllung haben selbst die allerhöchste Aufmerksamkeit auf ihn in einer Epoche lenken müssen, wo eben Croatien seine grössten Anstrengungen gegen die subversiven Tendenzen der damals leider siegreichen magyarischen Opposition richtete.

Mint az ogulini ezred századosára egy 1835 október 17-én a Velika Kladusa-i13 törökök ellen indított megtorló vállalkozás alkalmával egy zászlóalj vezényletét bízták rá, s vitéz és eszes magatartásával szerencsés volt kivívni ő Felsége a császár legmagasb megelégedését.

Őrnagyként és a dalmáciai kormányzóság segédtisztjeként az akkori polgári és katonai kormányzó, Lilienberg gróf által támasztott követelmények igen nagy száma és szigorúsága ellenére képes volt elnyerni az ő teljes bizalmát.

Az i. báni ezred alezredesének, utóbb pedig ezredesének minőségében az ezredet a katonai képzettség magas fokára emelte. Minthogy hasonló kedvteléssel fordult a közigazgatás fontos feladatköre felé14 s őszinte jóindulattal volt a rábízott nép iránt, szent kötelességének érezte, hogy a népnek fáradhatlanul gondját viselje, s ezzel sikerült is kivívnia az ő tökéletes1, határtalan bizodalmát. Működésének híre hamarosan átlépte ezredkerületének határait, nevét csakhamar az egész katonai határőrvidéken egyforma tisztelettel és szeretettel emlegették.

Rátermettségének, törhetlen akaraterejének s hűséges és becsületes kötelességteljesítésének ilyetén tanúbizonyságai magát a legfelső figyelmet is rá kellett hogy irányítsák mégpedig épp egy olyan időszakban, amelyben Horvátország a legnagyobb erőfeszítéseket fejtette ki az akkor sajnos diadalt arató magyar ellenzék felforgató törekvéseivel szemben.

291