Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)

Spira György: Egy Jellačić-önportré

nyugtalanul vizslassa a forradalom összeomlásának sarkában járó fejleményeket. Nemcsak azért, mert a győzelmes ellenforradalom által bevezetett neoabszolu- tisztikus rendszer Horvátországra történő kiterjesztése könnyen megfoszthatta őt a nagy és sikeres horvát hazafi addig élvezett nimbuszától, de azért is, mert ő, bár a Habsburg uralom alatt álló országok szoros egybeforrasztásának nála meg- rögzöttebb híve nem akadt, maga is azt szerette volna, ha Horvátország a forradalom eltiprása után - amennyire ez a birodalmi egység sérelme nélkül keresztülvihető - nem kevesebb, hanem több szabadsághoz jut majd, mint amennyivel 1848 előtt rendelkezett. S mivel az ötvenes években nem ez, hanem ennek épp az ellenkezője következett be, hovatovább a külső szemlélők is fel-felfi- gyelhettek elégedetlenségének - ha nem is túlságosan hangos, de félreérthetetlen - megnyilvánulásaira.4

Az ő korábbi érdemeit azonban Bécsben olyan sokra becsülték, hogy neki legfelső helyen az időnkinti zúgolódást is elnézték; így még abból sem csináltak ügyet, hogy 1853-ban írásban is tiltakozni merészelt a német hivatalos nyelv Horvátországra erőltetése ellen.5 Sőt nem egészen egy évvel e botrányos függelemsértés elkövetése után Ferenc József egy ritka - rajta házasságkötése alkalmából erőtt vett - nagylelkűségi rohamában egyenesen úgy határozott, hogy ha már holmi horvát kiskirállyá nem teheti is meg, lecsillapítása végett legalább grófi rangra emeli eme hű szolgáját!6

A kiábrándult, de gróffá felkent fellacic Koberwein fényképe alapján készült acélmetszet (TKCs)

287