Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)
Magyar Kálmán: A segesdi királynéi ispánság történetéről (XI-XV. század) - (Forrástanulmány)
is ehhez a XI-XIII. századi réteghez lehet kötni. Vagyis ezek is az Árpád-kori Dél-Dunántúl korai vallon tömbjéhez tartoztak.131 Ezek mellett, ha a somogyi patroeiniumok, szentek neveit is vizsgáljuk, a franciákkal, illetőleg a latinokkal hozható kapcsolatba Szent Ányos, Apollinaire és Szent Egyed titulus. Marcali mezővárosában 1455-ben szerepel a Szent Anianus, vagyis a Szent Ányos tiszteletére szentelt plébániaegyház.132 Somogy- vár egy-egy Árpád-kori temploma Apollinaris, illetőleg Szent Egyed tiszteletére volt szentelve. Nagyon fontos, hogy 1390-ben IX. Bonifác pápa a Szent Egyed tiszteletére szentelt babócsai parochiális egyháznak búcsút is engedélyez, Az 1442-ben is említett plébániaegyháznak 1501-ben a Szent Egyed oltárát is ismerjük.133 Ezenkívül Bálint Sándor is említett egy középkori somogyi elpusztult Szentegyed falut.131 Elsőnek az Ányos - ez a Magyarországon egyedülálló - titulus érdemel figyelmet. Mint tudjuk I. András 1055-ben alapította tihanyi temetkezőhelyét éppen Szent Ányos tiszteletére. Levárdy Ferenc véleménye szerint az orleansi eredetű szent ereklyéje valószínűleg az 1051-ben békekövetként Andrásnál járt Hugó, cluny apát révén kerülhetett Tihanyba. Hugó elődjével, Odilóval együtt részt vett Orleansban Szent Ányos felvételénél és translatiojánál, vagyis hozzájuthatott az ereklyékhez.135 Györffy György pedig a tihanyi alapítólevél szövegét is erősen „franciásának tartja.136 S mivel Magyarországon (ha a Mártély melletti tihanyi birtokot, Anyást nem említjük!) a francia eredetű szent titulusa másutt nem szerepel, célszerű esetleg bizonyos franciás, vagy tihanyi érdekeltséggel egybekapcsolni a marcali Ányos patrocinium-választást. A somogyvári Szent Apollinaris egyház pedig először 1184-1188 között tűnik fel. 1230-ban plébániatemplom. Györffy szerint Ravennából (ahol 1001- ben a magyar egyházszervezet jogi alapkő letétele történt) a pogány bálványok ledöntőjének, Szent Apollinarisnak az ereklyéjét Somogyvárra hozták. A korai alapítást esetleg az is igazolni látszik, hogy 1226-28-ban a veszprémi püspök a Szent Egyed monostor melletti nagy faluban lévő egyházat, mint saját tulajdonát követelte vissza. Maga a patrocinium persze - többek között - a VII. századi bourges-i püspököt is takarhatja, s így a beköltöző idegenek, a hospesek esetleges „franciás” vonalát is jelezné. Valószínű, hogy ezt, a monostor közelében lévő nagyobb, XI-XVI. századi település háromhajós templomával lehet azonosítani.137 Somogyváron - Szent László 1091-es oklevele szerint - Magyarország „egyik legelőkelőbb városában (urbs)” állt Szent Egyed búcsújáróhelye, Saint-Gilles filialis bencés apátsága, a Szent Egyed és Péter-Pál tiszteletére szentelt királyi monostor. Ugyanakkor a tőle D-re, 100 km-re lévő Babócsán, a német eredetű Tibold nemzetség Dráva-menti nemzetiségi központjában is volt egy Szent Egyed tiszteletére dedikált búcsújáróhely, illetőleg egyház. Somogyvárról a hadiúton Segesden vagy a másik úton Kaposváron-Kadarkúton-Nagyatádon keresztül lehetett elérni a Dráva-Rinya rév és útcsomópontját, Babóosát. Amin keresztül ment a Pécs-Velence-Ausztria felé tartó NyK-i irányú, a régi római nyomvonalon haladó ún. tranzitút. Ezen a távolabbi Verona, Milánó és a francia Alpok, sőt Dél-Franciaország is elérhető volt. Az Árpád-korban a Budáról Székesfehérváron, Kőröshegyen keresztül Somogyvárra, Segesdre vezető utakról, hadiút- ról érhették el a Délvidéket, Horvátországot, így többek között Zágrábot és 27
