Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)

Kanyar József: Egyházlátogatási jegyzőkönyvek, mint népiskolatörténeti források Dél-Dunántúl egyházmegyéiben (1810-1848)

Sorszám

Az iskola székhelye

Az iskolaköteles tanulók száma

A ténylegesen iskolába járók száma

%

i.

Nemesvid

I 12

35

31.25

2.

Tapsony

55

I5

27.27

3Szob

8

3

37.50

4Mesztegnyő

28

IO

35.71

5Gadány

20

8

40,00

6.

Marcali

76

33

43,42

7Nagygomba

30

IO

33.33

8.

Kisgomba

20

0

0,00

9Kisbize

40

30

75,00

IO.

Buzsák

75

5

6,66

II.

Kéthely

90

40

44.44

I 2.

Balatonújlak

40

25

62,50

15.

Vörs

97

24

24.74

I4.

Balatonberény

105

9

8,57

15B.szentgyörgy

73

7

9.58

16.

Hollád

56

5

8,92

17Sámson

30

15

50,00

Összesen:

955

274

28,69

A táblázat szerint még a II. Ratio educationis utáni évtizedben is csak 28,69%-os volt a római katolikus népiskolák látogatási aránya, mindössze csak 6,29%-kai felülmúlva az I. Ratio educationis ideje kori népiskola arányait a megyében (22,40%).

Az iskolaépületekre tekintvén a látogatások - a segesdi esperes! kerületen kívül is - már csaknem mindenütt találtak iskolát az anyaegyházakban: Ollár és Gyékényes kivételével. A tömés és fonásfalú, szalmatetőzetű faépületek azonban többnyire igen rossz állapotban voltak. Kurbély 30-30 ilyen ruinózus állapotban levő iskolát talált Somogybán és Zalában. A filiákban jóval rosszabb állapotok uralkodtak, hiszen 30-40%-ukban nem is volt iskola, de tanító sem. A szegényes filiális iskolák sorából szinte kivételként emelkedtek ki Somogybán a szorosadi és az egresi iskolák. De szegényes volt a gálosfai iskola tömósfala is, amely szinte „more patrio” tömésfalú volt és náddal befedett.

Mindössze két iskola volt a megyében - írta az egyházlátogatási dokumentumokra támaszkodó Hermann -, amelyekről a jegyzőkönyv dícsétrően nyilatkozott. Az egyik a szili volt, melyet a Hunyadiak építettek („honorificentissima”), a másikat pedig Széchényi Ferenc gróf Marcaliban („eximia”).6 Mintaszerű lehetett a Festetics György alkotta keszthelyi, de a káptalan emeltette siófoki iskola is, amelyet ,,insignis”-ként említett a jegyzőkönyv.

Az iskolaépületekben nem voltak mindenütt tantermek. A viziták Somogybán 6-7, Zalában 5—6, Veszprémben pedig csak 2-3 olyan anyaegyházat találtak, amelyek nem rendelkeztek külön tanteremmel. A megyében egyedül Miklósiban örökített meg az egyházlátogatási jegyzőkönyv két lakószobás iskolaházat, amelyben még külön tanterem is volt.7

A tanítás ilyen helyeken a tanító lakószobájában zajlott le, amely amúgy is szűk volt, hiszen a tanítói lakások többnyire szoba-konyhás, mellékhelyiséges épületek voltak. A szűk szobába amúgy sem fértek be a tanulók, mindez jelentős okozójává vált a rendszeres iskolakerülésnek is. Buzsákon sem volt tanterem,

236