Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)
Kanyar József: Egyházlátogatási jegyzőkönyvek, mint népiskolatörténeti források Dél-Dunántúl egyházmegyéiben (1810-1848)
gatartásáról, a plébánia vagyoni helyzetéről, birtokairól és jövedelmeiről éppúgy, mint kiadásairól, gazdálkodásának rendjéről, a plébánia segédszemélyzetéről stb. A jegyzőkönyvbe bemásolták a plébánia vagyoni helyzetéről szóló fontosabb dokumentumokat is. (Alapítványok alapítóleveleit, birtokbevallásokat stb.) Az egyházlátogatási jegyzőkönyvek lehetővé tették számunkra a meglátogatott 14 plébánia (összesen több mint 55 község) viszonyainak nemcsak a saját- lag egyházi, hanem (az egyház a tömegek társadalmi tudatformálásában ekkor már szinte monopol helyzete folytán) általános művelődéstörténeti, sőt bizonyos gazdaságtörténeti szempontokból is lehetséges vizsgálatát. Arról nem szólva, hogy lehetővé tette mindazon problémák s témakörök megismerését is, amelyekre ez az egyházlátogatás más somogyi esperesi kerületekre vonatkozólag is választ adhat. A jegyzőkönyvből kiderült, hogy a püspököt mindenüvé tekintélyes létszámú bizottság kísérte el, bennök a helységek elöljárói, az egyházi hierarchia tagjai, a szolgabírói kerületek és a földesurak képviselői is helyet foglaltak 16- 29 fős létszámban. A filiák képviselőit - természetszerűleg - a plébániai székhelyre rendelték be. A vizsgálati jegyzőkönyvek mindenütt rögzítették az iskolák és a tanítói lakások állapotát is. Nemesviden jó épületet találtak, Tapsony szenyéri fillájában a tanítói házat elhagyatottnak (,,in statu desolato”). A szakácsit megfelelőnek tartották („in statu commodo”), a böhönyeit pedig rossznak („in statu pessimo”), Buzsákon fából épült volt az iskola épülete. Az újlaki tanítóház is romos volt. A népet általánosságban hívőnek találták pl. Tótszentpálon („mores populi parochiani”), amely látogatja az egyházat, használja a rózsafüzérét, felettesei irányában engedelmes és tiszteletadó. Mindenütt ránézhettünk a plébánosok könyveire, amelyek főképp XVT-XVIII. századi kiadásúak voltak. A vörsi plébános 60 kötetéből 1801 és 1815 közötti kiadású alig volt 11 mű. A sámsoni plébános 55 kötetéből is mindössze csak 1 volt XIX. századi. A könyvek nagyrészt teológiai munkák voltak. Ritka példányként találtuk meg a tótszentpáli plébános könyvei között Kiss József: Egészséget tárgyazó katekizmusát (Sopron, 1796). Tankönyvek is alig voltak közöttük találhatók, hacsak a buzsáki plébános 50 kötetes állományában nem említeném Nagy Ferenc: Catechismus Hungari- cusát (1767-ből). Balatonújlakon 166 művet találtunk a plébános könyvtárában. A tanítók minősítése általában kielégítőnek volt mondható. Tanítói hivatalán kívül valamennyi betöltötte a nótáriusi tisztet is, a többség orgonistája is volt az egyháznak, néhányan pedig harangozok. Végzettségük tekintetében csak a fajszi Kuti Ferencről tudjuk, hogy szintakszista volt, a szobi 22 éves Gaál Károly sem végzett tanítót-képző normaiskolát, csak a keszthelyi retorikai osztályt, a kéthelyi Turkovics József pedig Szombathelyen végezte a filozófiai osztályt. Magatartásuk ellen többnyire nem esett kifogás: alkalmas és jóerkölcsű, engedelmes (moriger) és józan (sobrius) volt a tapsonyi Sárdi János, jó erkölcsű és az ifjúság nevelésére alkalmas a nemesvidi Zarka István is. Csupán a se- gesdi Kováts Józsefről állapították meg, hogy lusta. Segédtanítóként (promagis- ter) az esperesi kerületben csak Sámsonban (Derdák Mihály) és Tapsonyban (Bölcz József) működtek. Az iskolába járás arányairól igen jellemző adatokat tudtunk összeállítani a meglátogatott falvakból: 235
