Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)

Kanyar József: Egyházlátogatási jegyzőkönyvek, mint népiskolatörténeti források Dél-Dunántúl egyházmegyéiben (1810-1848)

Ezeknek az egyházlátögatásaknak a jegyzőkönyvei: a magyar falvak társadalmi és kulturális „röntgenfelvételei”, noha nem mindenütt tartalmazták azok a püspökök által is látott helyszíni felméréseket, sok esetben ugyanis a központi fekvésű helységekbe idézte maga elé a püspök két-három plébánosát a gyorsabb ügyintézés végett, mégis adataik megbízhatósága jelentőseknek mondhatók, hiszen azokat a plébánosokon kívül az al- és a főespereseknek is ellenőrizniük kellett, de a szemügyre vetteket látták a községek vezetői, a földesurak megbízottai és a megye által kiküldött főszolgabírók is.

Kurbély 14 kérdőpontjára választ adó egyházlátogatási jelentések (1. a templom vagyoni helyzetéről, 2. az istentisztelet rendjéről, 3. a kegyúrról, 4. a lelkipásztori javadalomról, 5. a plébánia történetéről és jelenlegi állapotáról, 6. az egyházak berendezéséről és felszereléséről, 7. a plébánia és a lelkész könyvállományáról, 8. az iskoláról, 9. az iskolamester fizetéséről, 10. az egyházatya és a dékán fizetéséről, 11. a szenthelyekről, a keresztekről, a szobrokról és a temetőkről, 12. a plébánia szolgálatában álló egyének személyi adatairól, 13. a kegyes alapítványokról, 14. a nép valláserkölcsi életéről) hazai művelődéstörténetünknek igen jelentős forrásai, valóságos kultúrtörténeti körképet és művelődéstörténeti adattárat nyújtva a számunkra.

Szerencsésnek volt mondható az a körülmény, hogy mind Kurbély, mind pedig Zichy - egyházmegyéje alapos megismerését tűzvén ki célul - nagy érdeklődéssel fordult a látogatások során a népiskolák felé. Mindez magával hozta - sok esetben - a kívánt következményeket is. Így a népoktatás ügyének a XVIII. századvégi stagnálása és mozdulatlansága a II. Ratio utáni esztendőkben elmozdult a holtpontról, a népiskolázás kérdéseire erősen odafigyelő főpapok valóban kimozdították ellenőrzéseikkel a népiskolázás ügyét a korábbi évtizedek mozdulatlanságából. Azok az iskolák, amelyek Kurbély látogatásakor még üresen álltak - s majdnem minden iskola ilyen volt -, azok pár esztendő múltán: a reformkor harmadik évtizedében már csaknem mindenütt kezdtek - ha lassan is - benépesedni a velük való törődés következtében.

Pedig elölről kellett jóformán mindent kezdeni és eléggé nehéz körülmények között. A veszprémi papság még 1821-ben is arról panaszkodott - eléggé felháborodottan egy kaposvári esperesi kerület papságának a tapasztalatai alapján -, hogy „a földesurak inkább 10 istállót építenek, mint egy iskolát, s ezért az iskolák sok helyen a kecskeólakhoz hasonlítanak. Azzal érvelnek, hogy a tanult paraszt veszedelmes.”r'

Nagyalakú, 428 számozott oldal terjedelmű az a kötet, amely Kurbély György veszprémi püspöknek a segesdi esperesi kerületben 1815. szeptember 17— 30. között tartott egyházlátogatásait tartalmazza.5 A látogatás e kerület 14 plébániájára terjedt ki (Nemesvid, Tapsony, Szob, Segesd, Mesztegnyő, Marcali, Fájsz, Öreglak, Buzsák, Tótszentpál, Kéthely, Vörs, Sámson és Csákány). A látogatások hagyományos szerkezetében vették fel a jegyzőkönyvek a vizsgált plébániákra vonatkozó adatokat, amelyekből részletes, szabatos és pontos leírást kaptunk - többek között - magukról a plébániatemplomokról, azok berendezéseiről, felszereléséről, harangjairól, a plébánia területén lévő kápolnákról, képesfákról, keresztekről, szobrokról, az egyes papok képzettségéről, jelleméről, magatartásáról, műveltségéről (könyvtáraiknak rendkívül érdekes darabonkénti jegyzékével együtt), a plébániák és a filiák lélekszámúról, némi kormegoszlásáról is, az iskolák állapotáról, a beiskolázottságról, a tanítók képzettségéről és ma234