Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)
Kiss Géza: Egy Dráva menti régió társadalmának változásai a fedualizmusból a kapitalizmusba vezető úton (Ormánság 1767-1867)
zadban negyedik évszázada ismeri már a polgári tulajdon és a bérmunka lehetőségeit, a Dráva-völgy szegénysége viszont éppen azért nem tudja feladni ősi, kontemplativ életmódját, mert egy archaikus csökevényekkel terhelt populáció szülötte, és a maga erejéből képtelen otthagyni a szegénységre kárhoztatott talpasházak melegét.. . Az a tény viszont, hogy az Ormánságban jórészt kívülről kellett várni a szabad munkaerő érkezését, igen sokat megmagyaráz a társadalom kapitalizmussal szembeni rugalmatlanságából. A társadalom változásai után nyomozva be kell pillantanunk a drávai malmok világába is. A nagy folyó mentén több helyütt is foglalkoztak a jobbágyok vízimolnár mesterséggel, de a malmok falujaként csak Drávapalkonyát emlegetik. Itt a gőzmalmok megjelenése előtti időben 26 vízimalom volt.124 A drávai molnárok között telkes jobbágyokat, nagycsaládok élén álló gazdákat találunk elsősorban, de akad néhány zsellér is. Csehiről tudjuk, hogy itt 40 molnárnak 16 malma volt. A molnárok közötti „rétegvizsgálat” alapján be tudjuk mutatni az öt fővel dolgozó Simon János jobbágyot, akinek 1 fia, háza, 12 pozsonyi mérős földje, 5 kaszás rétje, 2 ökre, 2 juha és 1 tehene van. Hasonló anyagi helyzetben van Simon István is, de Simon Sámuel már zsellér és négy főt alkalmaz, közülük egy a fivére, de neki a házon kívül csak 2 juha van. A listán szereplő 3 révész közül kettő megint csak telkes jobbágy (6 és 12 pozsonyi mérős), a harmadik pedig zsellér.125 Bizonyos, hogy a drávai molnárság a legtöbb esetben csak jövedelemkiegészítő szerepet játszott a jobbágyok háztartásában és csak szabályt erősítő kivételként volt kenyeret adó jövedelemforrás;126 minthogy azonban nem kényszerből csinálták, kellett hogy legyen jövedelem is ezen a munkán. Különben miből alkalmaztak volna „kismolnárt”? Miért fenyegetőztek volna az úriszéki perek során az „öreg gazda” hatalmával szembekerült fiatalok olyan gyakran azzal, hogy „ ... elmegyek a Drávára molnárnak”. Miért biztatták volna erre a lázadó fiatalasszonyok az apai családhoz túlságosan ragaszkodó férjüket? A föltoluló kérdésekre nincs dokumentálható válaszunk, de az ormánsági viszonyok ismeretében feltételezzük, hogy a hagyományos családból kiszakadó fiatalnak ugyanazt jelenti a malmokban vállalt szabad bérmunka, mint a rendszer ellen lázadónak a „Pozsega havasa”, a szlavóniai hegyek szabad világa . .. Önállóságot, szabadságot és ebben az esetben becsületes munka útján való érvényesülést. Kicsi morzsa ez a kapitalizmus felé vezető úton, de az Ormánságban ezt is fel kell szedegetnünk! A bérmunka lehetőségeit keresve az erdőkbe vezet utunk. Az ormánsági erdőkben a XIX. század elején gyakran csattogott a favágók baltája és zizegve mélyült százados törzsekbe a fűrész. Itt robotosok vágták uruknak a karácsonyi fát, minden egész telek után egy ölet, amott több falu jobbágya állt neki, hogy hajdúk pálcájától serkentve irtson ki egy-egy egész erdőt. Így pusztította el a sellyei uradalom a drávai Nagy Erdő jelentős részét, a siklósi meg a palkonyai erdőt. A káptalan a körcsönyei erdőn tízezer szám készíttette pécsi szőllei számára a rengeteg szőlőkarót, százszámra a lugasnak való cölöpöt. Pintérje itt vágatta az ormánsági robotosok által ásott új, pécsi pincék ászokgerendáit, hordónak, kádnak valóit. Robotosok dolgoztak itt a zsindelyt, parkettát készíttető, szenet égető tőkés vállalkozónak, vagy a hidat építtető, utat javíttató szolgabírónak. Erdei munkát azonban nem vállalt a Dráva-völgyön sem a magyar, sem 219
