Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)
Kiss Géza: Egy Dráva menti régió társadalmának változásai a fedualizmusból a kapitalizmusba vezető úton (Ormánság 1767-1867)
a mezei munkával és ha az elvonuló vizek visszamaradt iszapja jóvoltából egy- egy évben tízszeres magot adott földecskéje, vagy a különlegesen jó makktermés miatt jobban hízott a sertése az erdőn, a terméktöbbletből adódó pénzt nem tőkésítette, hanem családi és egyházi ünnepeken, búcsúkon, vásárokon elette-itta, mulatta ... Ez a naturális gazdálkodás talaján sarjadt magatartás azután összetalálkozott a telekaprózódás folyamatával,20 amely elnyelte az egész telkeket, minimálisra csökkentette a háromnegyed telkek arányát és a népesség több mint 60 százalékát a létminimumot sem biztosító negyed telekre kényszerítette. A hazai falusi társadalomra a XVIII-XIX. század fordulóján egyebütt is jellemző lassú szegényedés21 ellensúlyozására alkalmazták az Ormánságban, de kisebb mértékben baranyai délszláv falvakban is, a pillanatnyi eredményt kínáló születéskorlátozást. A telekaprózódás ismert hatását a Dráva-völgyön (és az ország más erdős-mocsaras, kevés szántójú tájain) felfokozta a telken kívüli állomány gyors zsugorodása, amely igen nehéz helyzetbe hozta a fő foglalkozást jelentő állattartást. Azt azonban csak további összehasonlító jellegű vizsgálódások során lehet majd tisztázni, hogy az erdőt reguláló földesurak kihívására, azonos földrajzi és történelmi körülmények között miért választották az ormánságiak már a XIX. század elején a tudatos és rendszeres születéskorlátozást, horvát szomszédaik pedig Lakócsán és Felsőszentmártonban a kemény osztályharcot.22 Azt is csak konstatálni lehet, hogy bár a horvátoknál is alacsonyabb a családonkénti születésszám a kívántnál, demográfiai magatartásuk mégis egészségesebb. E hosszú kitérő után meg kell állapítanunk, hogy a Dráva-völgyi horvát az életmód azonossága miatt közelebb állt az ormánsági magyarhoz, mint a Somogy és Tolna megyék távolabbi területeiről beköltöző, jórészt katolikus jövevények. Ez utóbbiakat - a hagyományos felfogással ellentétben - nem is vallásuk határolta el igazán az ősnépességtől, hanem sokkal inkább a magukkal hozott mentalitás. Az őket útjukra bocsátó közösség ugyanis a természeti és társadalmi nehézségekre még nem a fogyasztók számának csökkentésével válaszolt, nem is látványos osztályharccal, mint a horvátok, hanem több és jobb munkával. Ha pedig ez sem volt elegendő, akkor vállalta a kivándorlás nehézségeit is! Az ormánsági nagycsalád Ormánsági kutatásaink során minden esetben azt tapasztaltuk, hogy a társadalom berendezkedése, kultúrája rendkívül sok archaikus vonást tartalmaz. Ennek a látszólagos mozdulatlanságnak, lassú változásnak az oka a túlnyomó- részt önellátást szolgáló ősi, anyagi civilizáció, a gyökeres újítás és növekedés lehetetlenségének határai közé szorult gazdaság.23 A fentebb vázolt és hosszú időn át töretlen termelési gyakorlat hordozója volt a nagycsalád. A vonatkozó történeti adatok összegyűjtése kutató munkánk talán legnehezebb feladata volt, mert a kortársak közül csak Munkácsy Dániel említi az összetett családstruktúra közvetlen bizonyítékaként, a fűtetlen, 'külön kamrában lakó fiatalabb házaspárokat és Hölbling Miksa segít a baranyai nagycsalád jellemzőinek megfogalmazásával. Ebben a kérdésben a kákicsi Kiss Géza sem tud segíteni, mert bár nosztalgikusan emlegeti az erős férfiakban bővelkedő néhai családokat, de nem ve195