Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)

Kiss Géza: Egy Dráva menti régió társadalmának változásai a fedualizmusból a kapitalizmusba vezető úton (Ormánság 1767-1867)

szí észre, hogy azok nem a bővebb gyermekáldás miatt voltak népesebbek, hanem csak azért, mert bennük a családfő koncentrálta testvérei, vagy fiai családjának munkaerejét. Hölbling nyomán ismeri a néhai ormánsági telkek embertelen zsúfoltságát, de a kamrában, amelyről a dédapja, Munkácsy Dániel írt, s amelyet a szlavóniai magyar olcsának, a Dráva menti horvát Szlavóniában kil- j érnék, de ideát a magyarokhoz hasonlóan kamrának nevez, ő csak szerszámost lát,24 nem pedig olyan építményeket, amelyek kényelmet, némi függetlenséget, . s ami legfontosabb testi lelki nyugalmat biztosítottak a fáradt, nehéz munkától kimerült dolgozóknak”.25

A kákicsi Kiss Géza tudta ugyan, hogy a talpas technológiávaT épült régi kákicsi papház kamarájának szemöldökfájára ez volt írva: „Isten igéjével nyitom meg a számat, Prédikálom: Kákits csináld Kamorámat!”,26 de a prédikátorok nem éltek nagycsaládi kötelékben. Ez lehet az oka annak, hogy az 1752. évi conscriptio közlésekor27 összevonta a családszerkezetre vonatkozó (Telkes -f- házas testvér) adatokat, majd az általa oly magas szinten művelt néprajztudo- domány pótolhatatlan kárára elmulasztotta azt is, hogy kifaggassa véneit a nagycsaládi lét körülményeiről, amelyek pedig még az ő gyermekkorában is megvoltak az Ormánságban, vagy akár az általa is jól ismert horvát népességű Keresztúron, Sztárán, Révfalun is.

Tudott a nagycsaládról az édesapa, Kiss József lelkész is, aki a Duna- melléki Református Püspök számára írt jelentésében legalább 120 évre visszafelé igazolta a nagycsalád meglétét. Először, amikor az 1768-ban Kákicsra költözött gilicéi lakosokról írja, hogy „ ... állítólag csupán 7 családból állottak, de minthogy a családok együtt laktak, tehát bizonyosan népes családból”. Az idő pontosítására ő közli a legrégibb kákicsi anyakönyvben rögzített versikét is:

Mikor 1768-dikban írnak Fundamentum vettetik Kákicsban Akkori Pápai József papságában Parochia épült Szent András havában

Hozzáteszi még, hogy „az akkor fából és sövényből készült egyházi épületeket találta itt 1817-ben a vizitáló püspök”. - Az édesapa következő mondata már a kákicsi nagycsaládok XIX. század végi meglétét igazolja: „Itt az egyes és hely- lyel-közzel igen nagy családok patriarchaliter együtt laknak még most is. A különválást, csakhogy kissé jobb módúak legyenek, kedvelni nem látszanak.”28

Így adódott, hogy a mi számunkra már csak a levéltárak aktái kínáltak kutatható forrásokat. Elemzésüknél a nagycsalád fogalmának meghatározásához mindenek előtt az 1784-1787. évi népszámlálás utasítását használtuk.29 E meghatározás szerint: „...egy famíliába számlábainak mindazok... valakik magoknak külön nem főznek, hanem ugyanazon egy Atyával, vagy Gazdával... közönségesen együtt találtatnak és velek egy Asztalon, Kenyéren vannak... ” A házközösséggel kapcsolatosan fontosnak tartjuk még Tagányit is idézni, aki szerint „ ... a házközösség 3-4-5 család ugyanazon házban, vagy ugyanazon telken épült több házban .. . közös háztartást visz, közös gazdálkodást űz a legöregebb ... megválasztott férfi és nő kormányzata alatt.”30

Az ormánsági nagycsalád meglétére 1784-től már pontos, levéltári adataink vannak.31 A pécsi káptalan drávai kerületéről készült összeírás adatai apa196