Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)
Andrássy Antal: Zsidóüldözés Somogyban (1944. március-július)
19 évesnél is idősebb és ötvenes kort meg nem haladt személy 205 fő volt, az összes 42%-a. Ebből férfi 96 fő, nő pedig 109 fő volt. Az 1901-1905 között születettek közül: 15 fő, 1906-1910: 18, 1911-1915: 16, 1916-1920: 10 és 1921-1925 között 15 fő férfit írtak össze. Ezek többségét a gettósításkor rövidesen munka- szolgálatra hívták be. A 88 gyermekből az Auschwitzba való elhurcolás után senki sem tért vissza, de a 188 idősebb közül is alig egy-két ember érte meg a felszabadulást. A 205 18 és 50 év közöttinek volt esélye az életre, de a későbbi megpróbáltatások őket is tönkretették. Optimális számítások szerint is a 205 főből 30-35 ember élte meg a felszabadulást és kapta vissza a szabadságát.119 Amikor a gettósítás megkezdődött, a főszolgabíró 410 személlyel számolt, ebből azonban 15 főt kivételezettként kezelt.120 Tab járás székhelyén 1941-ben 459 izraelita élt, vidéken a járásban ekkor pedig 264, összesen 723 fő.121 A behívásokat, az elköltözéseket, a mentesítéseket leszámítva 650 fővel lehetett számolni, akiket elsőként Tabon összevontak, őket követte a lengyeltóti járás 385 fős zsidósága. A marcaliak pedig még ezután következtek, mintegy 400 fővel. Az 1941-es népszámláláskor 463 fő lakott a marcali járásban. A lengyeltóti főszolgabírói iratok között fennmaradt az intézkedési terv a Tabra hurcolásról. Május 23-án kellett Tabra költözni Balatonöszöd, Hács, Kis- berány, Somogytúr, Somogybabod, Somogyvámos és Pamuk zsidóságának. Május 24-én pedig Balatonszemes, Öreglak, Lengyeltóti, Edde, Somogyvár és Ordacsehiben lakóknak. Május 25-én Balatonlelle, Táska, Visz, Szőllősgyörök, Gyógy, Fonyód és Látrány, május 26-án Gamás, Szőllőskislak és Osztopán, míg 27-ón Balatonboglár, Buzsák és Somogyjád zsidó lakosságának kellett elhagynia otthonát és a kijelölt tabi gettóba költöznie.122 Május 5-én érkezett Lengyeltótiba Endre László államtitkár rádiótávirata, mely a gettóba beköltözendő zsidók magával vihető „vagyonát” nem korlátozta.123 A főszolgabíró május 17-i rendelkezése és utasítása a jegyzőknek, azonhae szinte teljesen megegyezett a határsávból kitelepítésre kerülőkével. Igaz, részletesen csak az elkobzás módozataival és az elkobzásra kerülő tárgyakkal foglalkozott. A csendőrök erre azonban részletes írásos utasítást kaptak és a jegyzőknek csupán a formaságokra kellett ügyelni. Így az elkobzott élelmiszereket kiskereskedői áron hasznosítani, az „átvett pénzt, ékszert, értéktárgyakat, értékpapírokat az eljáró csendőrjárőrrel együtt alkalmas módon csomagolja össze”, erről leltárt készítsen és Pécsre a csendőrparancsnokságra járőrrel küldje el. Pecsételje le a lakásokat, „az élő állatok gondozásáról, azoknak esetleg szükséges elidegenítéséről a szociális szempontok figyelembe vételével a jó gazda gondosságával gondoskodjék.”12/‘ A közigazgatási intézkedés lényege az volt, hogy a csendőrök „szépszóval” elvettek minden nagyobb értéktárgyat, kisebb élőállatot és romlandó élelmiszert.125 A kijelölt napon a zsidó lakosság különféle közlekedési lehetőséggel jutott Tabra. A közelben lakóknak fogatokat kellett fogadni, a távolabbiak pedig marhavagonban, csendőrkísérettel érkeztek meg Tabra. Az állomáson ordítozó és puskatussal intézkedő csendőrök fogadták őket, ahol a helyi közigazgatás vezetője rendelkezett, mely úton érik el a kijelölt gettót a csendőrök kíséretével. A marcaliak érkezésekor K. Endre körjegyző, hogy hatalmát megmutassa, és mivel a vagonból kitódult tömeg kellő időben parancsára nem hallgatott el, „erre a hozzám legközelebb lévő állát lovaglóostorral megütöttem, ez egy nő volt!”126 ö volt az, aki elsőként követelte az üldözöttektől ékszereik leadását, saját földbirtokán pedig a zsidókat már korábban honvé350
