Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)
Andrássy Antal: Zsidóüldözés Somogyban (1944. március-július)
delmi munkaszolgálatra kirendelte. A gettó felállításakor a templomban a frigy- szekrény előtt az odarendelt helyi zsidótanácsot megfenyegette és kijelentette: „Maguk az életükkel felelnek mindenért ami a gettóban történik!”127 A gettó területén fogdát állított fel. A férfiakkal földmunkát végeztetett és amikor az szerinte lassan készült, minden tizediket 5 napra fogdába záratott. Ezt a tabi zsidótanáccsal hajtotta végre.128 Május végén a tabi gettóban tovább fokozódtak a megpróbáltatások, mert egy gestapós nyomozó érkezett magyar kollégájával és megkezdődtek a kihallgatások. Idehurcolták a mentesített, hetvenöt éves Kunffy Lajos festőművészt is. Besúgás alapján somogytúri lakásán a csendőrök házkutatást tartottak április 1 tjén és 21-én, és apjának az olasz légióbeli használhatatlan forgópisztolya miatt internálták. Ezért még 600 pengő pénzbüntetésre is ítélte a főszolgabíró. Szerencséjére voltak még tisztességes emberek, és így Stephaich Pál alispánnak az auschwitzi elszállítás előtt sikerült kimenteni az idős művészházaspárt.129 Megrendítő a fennmaradt vallomása a tabi gettóban történt kihallgatásáról. Lakhelyéül K. Endre egy nedves, földes asztalosműhelyt jelölt ki családjának. Az elszállítás, illetve Tabról Kaposvárra szállításuk előtti napokban Kunffy Lajost többször kihallgatta Mihalik György német birodalmi detektív és arra akarta rávenni, hogy adja át értéktárgyait, illetve árulja el, hol tartják mások ékszereiket. Kunffy erre nem volt hajlandó és ekkor egy Kabos nevű magyar detektív „vette kezelésbe”, azaz megverte az idős művészt. „A megkínzottak panaszkodtak arról, hogy terhes asszonyokat is alsótestükön megvertek és fiatal nőkkel erőszakoskodtak.”1:i0 Már a Tabra való elszállítás előtt többen életüknek önkezűleg véget vetettek. így lett öngyilkos Buzsákon május 4-én Bárány Árpád (1895) vegyeskereskedő. Bárány a csendőrőns jelentése szerint „az utóbbi időben a zsidók megrend- szabályozása óta nem tudott aludni, mindig nyugtalankodott. Nagyon félt attól, hogy a kormányrendelet alapján lakásából kitelepítik. Május yán Lengyeltótiban a bankban értéktárgyait leadta. Hazamenve közölte, hogy úgy értesült, pár nap múlva el lesz víve lakásáról családjával együtt,”131 Május 21-én Balatonújhelyan, a gettóba költözés előtti napon végzett életével Kardos Jenő (1876) lakos, akit katolikus feleségétől választottak volna el. Halála előtt volt ereje még búcsúlevelet írni. Megrendítő sorai egy szép házasélet lezárását dokumentálta. Memento ként itt közöljük: „Tudom, hogy nagy fájdalmat, szomorúságot okozok neked édesem, de nagyon kérlek vigasztalódjál, jól tudod édesem, hogy nálad nélkül nem tudok élni, így minek az élet. Verje meg az Isten, aki ezt elrendelte, nagyon vigyázz magadra, a nagy Isten legyen veled!”132 Sárközy Gézáné Lővanhson Margit (1896) látrányi földbirtokosnő, bár 1920-ban református vallásra áttért, betegségéből felgyógyulva a balatonboglári csendőrőrs június 15-ót jelölte meg a tabi gettóba költözésül. Ezt Sárközyné nem vátra meg és hajnalban öngyilkos lett.133 Tabon július i-én, a Kaposvárra elhurcolás előtt két család követett el öngyilkosságot. Dr. Révész Ferenc (1907) marcali orvos, felesége (1924) és kislányuk Ágnes (1938), özv. Révész Sándorné (1885), valamint Wirkmann Árpád gyógyszerész (1911) és neje Harsányi Ágnes (1921), kisleányuk Zsuzsa (1938) cián és dolautin méreggel végeztek magukkal.134 A szemtanú és üldözött sorstárs Major Józsefné a következőket látta: „Sorban ültek a gyógyszerész, mellette a felesége, az orvosnő, az orvos, mellette a 70 éves nagyanyja és a két kislány. Az orvos görcsösen fogott a kezében egy injekcióstűt. A két gyerek halott volt, az orvosnő halott, a gyógy szer észné halott és 351
