Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)
Knézy Judit: Somogy 18. századi táplálkozástörténetéről
nek hozzá. A tonnát valószínűleg még az úri háztartásokba is úgy gyűjtögették, pedig a legrégebben ismert növényünk, s a somogyi parasztság legrégiesebb ételei között szerepel (a főtt húsokhoz tálalt tormaszósz, s a húsvéti főtt sonkához adott torma)149 hasonlóan az úri konyhán is. Tormareszelő szerepel 1765-ben egy rendkívül részletes kisnemesi konyhaleltárban.150 Tök kölcsönkéréséről van szó egy iharoisberényi boszorkányperben, ugyanitt földitökkel készített fürdőről is.151 A savanyított ételek, salátafélék sorába tartozik az uborka, melyet hordószám tettek el. A parasztság körében nem volt általános, de különösen az 1800-as évek után nálunk is előfordult.152 A zöldségfélék tárolása iránti igény a Külső-Somogy községeiben is ebben az időszakban nő meg. Fennálló falú kamrák mellett földbe mélyített vermek, pincék is készülnek részben a tej tartására, részben krumpli, részben zöldség téli elhelyezésére.153 4. Gyümölcsök és gyümölcsből készített ételek, italok Általánosan ismert tény - a korabeli helytörténeti írók unos-untalan hangsúlyozzák - a megye gyümölcsben való gazdagságát. A feljegyzések árulkodnak a sok és „jóféle” hazai gyümölcsfajta meglétéről,154 sokféleségéről és megfelelő minőségéről. Modern értelemben vett okszerű gyümölcskultúráról ez idő tájt nem lehet beszélni. Az erdők mélyén oltott egyedektől,155 az onnan betelepítettekig, egykori elpusztult falvak újra elvadult gyümölcsöseiig, a nemesi kertek válogatott oltványain át az onnan paraszti házhelyekbe, szőlőhegyekbe kikerültekig156 nagy tarkaság uralkodott. A paraszti lakótelkeken is voltak gyümölcsfák. 1833-ban pl. egy taszári asszony háza körül 10 db-ot írtak össze. A szőlőhegyekben,157 gyepükben, dűlők határain, szántóföldeken is óvták, megbecsülték a gyümölcsfákat. A sok gyümölcsre utaló helynév is erre utal, többször gyümölcsfát tekintettek határjelnek.158 Nyugat-Somogyban Tapsony, Pogányszentpéter, Iharosberény körzetében az 1850-es évek előtt is jelentős gyümölcsfaállománnyal kell számolni, paraszti gyümölcsösökkel. 1852-ben özv. Vas Józsefné, Sörnyei Évának Iharos- berényben 1/2 teleknyi területen, két különálló helyen a következő gyümölcsfáit vették számba: egyik helyen: „87 db szilvafa, 7 db veszendő almafa, 1 diófa, 6 gesztenyefa, 5 körtvélyfa;” másik helyen: „94 db szilvafa, 12 db almafa, 5 db gesztenyefa, 2 db diófa, 5 körtvélyfa”.159 A fák száma arányosan mutatja a paraszti gyümölcsfaállomány megoszlását, közte a szilva túlsúlyát, az alma és körte azonos mértékét, s az e tájra oly jellemző gesztenyefák gazdagságát. A paraszti lakosság igényei mások voltak a gyümölcsfák fajtáival kapcsolatban, mint manapság. Kedvelték a nagyméretű, nagylombú fákat, szerették a leves, savanykás, kevéssé elálló gyümölcsöket is, a szomjoltókat.160 Akármilyen volt egy-egy fa termése, nem ültettek helyette másikat, vagy ecetbe ment, vagy állatokkal etették fel. Külön gondot az aszalásra, lekvárfőzésre alkalmas fajták kiválasztására fordítottak, a többi gyümölcsből az édesebbje a pálinkába, savanyúbb ja ecetbe került, de oda főképp vadgyümölcsök. A jóízű, szép, tálon is festői, ajándékba is küldhető, szállítható gyümölcskülönlegességek a főúri háztartások büszkeségei voltak a XVI-XVII. században,161 de később is. Nagyváthy János pl. a gyümölcs- eltevéssel kapcsolatos tudnivalókat a keszthelyi kastélyban „ama Nagy Gazda- asszony G. Festetich Györgyné, született Saller Judit útmutatásai után” jegyezte le.162 Ennek követésével lehet számolni a közép- és kisnemességnél a XVIII. szá
