Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)
Borsa Iván: Somogy vármegye címereslevele és első pecsétje
nevével és rangjával kezdődött, hozzátéve „és a négy szolgabíró”.12 Előfordult azonban olyan megoldás is, hogy csak a négy szolgabíró bocsátotta ki az oklevelet. Ilyen esetben viszont a szolgabírók is megnevezték magukat.13 A vármegyei oklevelek intitulatiójában (és aláírásában) a XV. század közepén megjelenik az „universitas nobilium comitatus” (a megye nemeseinek egyeteme) a tisztségviselők neve alatt kiállított oklevelekkel párhuzamosan.14 Az oklevelek intitulatiójában bekövetkezett új változás azonban nem vonta maga után azt, hogy az okleveleket az universitas saját pecsétjével erősítette volna meg, hanem maradt az alispán (ok) és a szolgabírák gyűrűs pecsétjével való megerősítés.15 Meg kell még említeni a megyei kiadványok megpeosécelésében jelentkező azt a sajátos jelenséget, amelyre Tagányi Károly már több mint száz évvel ezelőtt felfigyelt. Hunyad megyében az 1490-i ispáni pecsét Hunyad megye címerét foglalta magában, amely viszont a Hunyadi család címerével volt azonos, s ez a pecsétnyomó a tisztségben öröklődött. Sáros megyében pedig 1515-ben és 1517-ben két különböző tisztikar által kiadott oklevélen az alispáni pecsét nemcsak azonos, hanem a megye későbbi címerével is majdnem megegyezett.10 A megyei címernek pecséten ily módon való megjelenése a fejlődésnek egy átmeneti jelensége volt, amikor az ispán vagy alispán már nem a saját családi címerét hordozó pecsétgyűrűjét, hanem a megye címerét viselő pecsétgyűrűjével vagy kis ti- páriummal pecsételte meg az oklevelet. Ez azonban nem tette feleslegessé a szolgabírók által történő megpecsételést.17 Mit eredményezett Somogy vármegyében az az 1498-ban kapott kiváltság, hogy a vármegye az új címert pecséten alkalmazhatja? Az érdekeltek azonnal éltek azzal a lehetőséggel, hogy a vármegye nemesei egyetemének a kapott címerrel díszített saját pecsétje legyen. Alig 10 hónappal a címereslevél elnyerése után, 1498. október 18-án Somogy vármegye nemeseinek egyeteme már az új pecsét alatt adott ki oklevelet.18 1498 és 1521 között hét olyan oklevelet ismerünk, amely e pecsét alatt kelt,19 s további 24-et, amelyet a hagyományos módon, az alispán(ok) és a szolgabírák pecsétjével erősítettek meg.39 Az új pecséttel ellátott hét oklevél közül az első 15 évben kibocsátott Hat minden tekintetben megfelel a kiváltságlevél előírásainak. E hat oklevélnek kibocsátója ugyanis a vármegye nemeseinek egyeteme, s mind a hatnak az a közös jellemzője, hogy a nemesek egyeteme utasítja, illetve felhatalmazza a megye tisztikarát, az alispán(oka)t és a szolgabírákat. Az első három esetben arra vonatkozott az utasítás, hogy a költözésre engedélyt kapott és a terragium-át lefizetett jobbágyot, akit ura nem engedett el javaival együtt, költöztesse át új földesura birtokára behajtván régi földesurán az ilyenkor szokásos bírságot. Az 1502-i és az 1512-i parancs arra vonatkozik, hogy a szökött jobbágyot, akinek visszaadását új földesura szolgabírói figyelmeztetés ellenére megtagadta, teljhatalommal vezessék vissza bírság kirovása mellett. Az 1506-i oklevélben pedig arra kaptak felhatalmazást az alispánok és a szolgabírák, hogy a királynak megajánlott fél forintos hadiadót (contributionem et subsidium) behajtsák, s ha kell a bírságokkal együtt. Ez az eljárás mind a hat esetben azt jelentette, hogy - mai szóhasználattal élve - a megyei nemesek összessége mint feudális államhatalmi szerv utasította, illetve meghatalmazta a megyei tisztikart, mint végrehajtó testületet, hogy a meg61
