Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)
Borsa Iván: Somogy vármegye címereslevele és első pecsétje
jelölt ügyben teljes hatáskörrel járjon el. A pecséthasználatnak ez a következetessége azonban nem tartott sokáig, mert az új pecsétet 1521-ben már olyan oklevélen találjuk, amelyet Fajszi János és négy szolgabíró bocsátott ki a megye törvényszékén általuk hozott ítélet ügyében. Ez tehát a pecséthasználat kiszélesedését jelenti. A megyei pecsét használatának további kiterjedését mutatja, hogy a vármegye által 1543 és 1561 között Nádasdy Tamás nádorhoz intézett mind a 14 jelentésen, kérésen az új pecsét darabja vagy nyoma látható.21 Ez egyszersmind azt is jelenti, hogy Somogy vármegye szakított a hagyományos, négy-öt gyűrűs pecséttel való pecsételéssel és általánossá tette az új pecsét használatát mind a nemesek egyeteme, mind a végrehajtó testület jogkörébe tartozó esetekben. Ezt a fejlődést feltehetően segítette az a körülmény, hogy a megye 1543 és 1547 között Somogyvárt elhagyni kényszerült, s a megyei élet hovatovább gyökeresen új, még alaposabb kutatásokat igénylő sajátos keretek között folyt,22 s ilyen körülmények között egyszerűbb volt az egy, mint a 4-5 pecséttel való hitelesítés. A sajátosan szomorú helyzetet jól illusztrálja Perneszy Ferenc somogyi alispánnak urához (a megye ispánjához), Batthyány Kristófhoz Babócsáról 1549. augusztus 15-én gyűrűs pecsétje alatt írt levele, amelyben urának levelére válaszolva így ír: „Kész vagyok arra, hogy tanúsítványokat kiállítsak, de minthogy Somogy vármegyében nem tartanak törvényszéket és a jegyző sincs jelen, hanem Pozsonyban van, jelenléte nélkül nem merészeljük megpecsételni azt.”23 Bár 1549 nyarán a megyei apparátus lényegében alig működött, a megye által addigra kialakított pecséthasználati gyakorlatot mégis néhány hónap múlva követendő példaként az egész akkori ország elé állították. Az 1550. évi 62. törvénycikk ugyanis előírta, hogy minden megye a király engedőimével egyetlen pecsét alatt adja ki okleveleit, ahogy az Somogy megyében történik.21 Ezzel az intézkedéssel kívánták elhárítani azokat a kellemetlenségeket, amelyeket az alispáni és a szolgabírói pecsétek bizonytalan és ismeretlen volta eddig okozott. A törvénycikk intézkedése értelmében a megyei pecsétet az alispán és a szolgabírák által lepecsételt ládikában kell őrizni és csak a megyegyűlés alkalmával lehet abból kivenni és használni. Valószínű, hogy ez volt a Somogy vármegyében kialakult gyakorlat, mert ezzel összhangban van Perneszy alispán előbb említett aggálya is.25 Feltáratlan még a Zalában és Vasban működött Somogy vármegye tevékenysége, az azonban viszonylag könnyen megállapítható volt, hogy a saját megyéjébe visszatért, de állandó székhellyel még nem rendelkező megyei hatóság 1711 és 1733 között az 1498-ban vésetett pecsétnyomót használta. A legalább 266 évet megért tipáriumot, jelen ismeretünk szerint, 1736-ban váltotta fel a kor előírásainak és ízlésének megfelelő második pecsétnyomó.28 * * * Az első pecsétről eddig nem jelent meg közlemény vagy ismertetés. Tagá- nyi Károly ugyan ismerte, mert utal rá, de alkalmazásának rendjét a fentiektől eltérően látta.27 Természeteisein egy, a jelenleginél szélesebb forrásbázison végzett kutatás még hozhat újabb szempontokat a fent leírtakhoz. Az első pecsétnyomóval készült pecséteken kezdettől fogva alkalmaztak ún. papírfelzetet, vagyis egy négyzetalakú papírlapot, amelyet a vörös viaszpe62
