Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)
Borsa Iván: Somogy vármegye címereslevele és első pecsétje
s jelen jóváhagyásunkkal és külön engedélyünkkel fel vannak hatalmazva, hogy szabadon ’és akadálytalanul vörös színű viasszal pecsételhessék meg és jelölhessék meg valamennyi iratukat, nevezetesen leveleket, igazságszolgáltató (iratokat), bizonyítványt, peres iratot, ítéletlevelet vagy bármely mást, amelyet pecsétjük rá- nyomásával vagy felfüggesztésével adnak ki vagy készítenek. Mindezeknek hiteléül és bizonyságául, ereje és örök érvénye érdekében bocsáttattuk ki jelen oklevelünket, megerősítve azt függő titkos pecsétünkkel, amelyet Magyarország királyaként használunk. Kelt Budán vízkereszt ünnepén az Ür ezer-négyszákiienc- vennyolcadik, magyar stb. királyságunknak nyolcadik, cseh királyságunknak pedig huszonhetedik esztendejében. Az oklevél jobb felső sarkában: A király úr saját parancsa. A vármegye első pecsétje 1498. január 6-án kelt II. Ulászló címereslevele, amely feljogosította Somogy vármegyét, hogy a „vármegye egyeteme a maga részére pecsétet készíttethessen és ezt mint egyedül közhitelűt használja & azzal élhessen a vármegye nemességének egyetemét érintő bármely ügyben, s a címernek és a jelvényeknek díszeit a pecsétbe bevésethesse s . .. hogy szabadon és akadálytalanul vörös színű viasszal pecsételheti meg és jelölheti meg valamennyi iratát, úgymint levelet, igazságszolgáltató iratot, bizonyítványt, peres iratot, ítéletlevelet vagy bármely mást, amelyet pecsétje rányomásával vagy felfüggesztésével ad ki vagy készít.” Annak megvilágítására, hogy ez a kiváltság mennyire újszerű volt, s hogy a vármegyék pecséthasználatában korszakváltás kezdetét jelentette, röviden át kell tekinteni a nemesi vármegyék pecséthasználatának XI1I-XV. századi gyakorlatát. Amikor „a Zalán innen és túl lakó valamennyi királyi szolga (serviens)” 1232-ben Kehidán kiadta az első vármegyei oklevelet,9 erre a hitelesség érdekében öt pecsétet függesztettek. A pecsétek ugyan nem maradtak ránk, de Hevenesi Gábor a XVII. század végén vagy a XVIII. század elején még látta és másolatgyűjteményében le is írta azokat. Az öt függő pecsét közül az első kicsi, benne kutya, a második törött, a harmadik a servienseké, körirata + SIGILLUM SERVIENTIUM DE SZALA, benne kidolgozatlan (rudis) kettős kereszt, a negyedik Arnold ispáné, az ötödik tönkrement.10 Minthogy a zalai serviensek a király engedélyével ültek össze ítélkezni, feljogosítva érezték magukat arra, hogy - talán erre az egy alkalomra - közös pecsétet készíttessenek és erre a pecsétre, ha kellően ki nem dolgozott formában a király felségjelvényét vésessék. Ezt követően - eddigi tudásunk szerint - 266 éven 1498-ig vármegyének önálló pecsétje nem volt, hanem az ispán(ok) vagy alispán(ok) és a szolgabírák gyűrűs pecsétjükkel együttesen erősítették meg a vármegye által kiadott okleveleket, leveleket stb.11 Megjegyzendő, hogy a vármegyék által kiadott oklevelek túlnyomó többségében az oklevelek kibocsátójának megjelölése is igazodott ehhez a megpecsé- telési módhoz. Az oklevelek inti túladó ja ugyanis az ispán(ok) vagy alispán(ok) 60
