Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)
Magyar Kálmán: Források Somogy honfoglaló nemzetségéről (Adatok a magyar nemzetségi szervezet középkori történetéhez 1.)
78. Rippl-Rónai Múzeum Régészeti Adattára Ásatási Dokumentáció 1980. 79. Ilyen habarcsmintákat - az esetleges kémiai vizsgálatra - az RRM Régészeti Raktárában is elhelyeztünk. 80. Ezek a lakógödrök mélyebb rétegeiből is előkerültek, így nem gondolhatunk arra, hogy a monostortemplom bontása, valamint a szántás révén kerültek utólag csak oda. PÁLÓCZI HORVÁTH ANDRÁS lektori véleménye szerint az ún. 3 osztású, földbe mélyített (!) lakóház elég különlegesnek látszik főként, hogy tégla felmenő falai lehettek. Ilyen földbe mélyített lakóház nemigen képzelhető el. A 13x7 m-es, ill. a 13x6 m-es méret inkább kétosztású, mint háromosztású épületre enged következtetni. 81. MAGYAR 1982. 1-50. 82. Az ún. Sovák-földön már 1979-ben, a szántás után nagyobb számban Árpád-kori telepanyagot találtunk. (RRM Régészeti Adattára és Raktára, Középkori Gyűjtemény.) 85. A kisebb átmérőjű lyukak egy vékonyabb, gyöngébb faszerkezetet sejtetnek. 84. Inkább a tetőszerkezet gerendái lehettek, de bizonyos, kisebb magasságú felmcnőfal, patics, sövényfonatos szerkezettel is elképzelhető. 85. A 2-3. sz. kemencék, illetőleg a feltehetően hozzájuk tartozó házak - a szántás következtében - teljesen elpusztultak. 86. Bár itt nem látszanak azok a sáncmaradványok, mint Somogyzsitfa-Pogányvárnál, vagy a sörnyei (mezőcsokonyai) ún. köralakú földváraknál. 87. 1982 novemberében - Lantos József kíséretében - M. Hrotkó Zsuzsával helyszíneltük az ún. id. Posza-földet. A domb K-i részén, szántás után megtaláltuk az inkább NyK-i irányú faluhelyt; a belsőségekkel párhuzamosan futott lefelé a Pogányvíz irányába. Feltárását 198 ;-re tervezzük. 88. 1981-82-ben tártuk fel. Rekonstrukcióját ld. MAGYAR 1982. 1-50. p. 89. A rekonstrukciót egy későbbi helyreállítási, kivitelezési terv követné részletesen és ütemezetten. 90. Az utóbbiak alapjai többrétegű, döngölt agyag- és téglaszintek kialakításával készültek, míg az előzők alapja habarcsba rakott téglákból. 91. Ez már kötésbe rakott volt. Ld. mellékelt alap-, illetőleg metszetrajzot. 92. Alul szélesebb, felfelé keskenyedő volt az alap. S ebből is következtethetünk a még vékonyabb, csak 1—1,1 m széles felmenőfalra. 93. Talán I. Ulászló (1440-1444) 459., Zsigmond (1427-1437) C. N. H. II. 124. A. Hamis ezüstözött bronz dénár 478., Ulászló (1443) C. N. H. 145. A., 498. (499. 158. B.), Hunyadi János (1447-1450) ezüst obulus, 568-576., Mátyás dénárt utánzó bronz hamisítvány (1468-1489) 574., Mátyás (1489) ezüst dénárja, C. N. H. II. 232., 675/308. A. 94. II. Lajos (1522-1525) ezüst dénárja, kis ezüst obulus, Karinthia címerével és 1541-cs évszámmal. 95. Ellentétben a monostortemplom DNy-i támpillérével, ahol az Árpád-kori temetőrészt nem vágták át a XV-XVI. századi temetkezések. 96. Lantos József szíves szóbeli közlése szerint a mai csombárdi temetőtől K-re lévő, fás, bokros kiemelkedésen Koncz József (Bodrog, Kossuth u. 56.) méteres vastagságú falat talált, csontvázakkal együtt az 1950-es évek elején. Ez a terület (A somogyi földrajzi nevek... 1974. 407. 132. 1. szerint) a Szentmárton nevű rész és a 408. 59. alapján a Domb: temető. Itt egy több évszázados kápolna romjai is láthatók. Ugyaninnen 1983 októberében S végű hajkarika is előkerült. 97. THURÖCZY 1980. 163. 98. Uo. 492., 350. jegyz. 99. Rippl-Rónai Múzeum Régészeti Adattára 1981. Ásatási Dokumentáció és az 1978-ban folytatott terepbejárásunk jegyzőkönyve. Öreglakon, a DK-i domblejtőn találtunk a középkori (Árpád-kori is) településre utaló kerámia- és más leletanyagot. Somogy- jád-Alsóbogát pusztán, a mai temető területén, a falu végén egy nagyobb templom alapjai láthatók. Sírok ásásakor „rengeteg anyag kerül elő”. SZÁM ANNA-SZIRMAI KRISZTINA jelentése 1964. Rippl-Rónai Múzeum Rég. Adattára 2-3. old.), valószínűleg ez szerepelhet a XVIII. századi térképeken (. . . rudera einer Kirche. . . felirattal). 1981 tavaszán Stammler Imre iskolaigazgatóval helyszíneltük, s a ravatalozó melletti kerítés környékén még kivehetők a rommaradványok. 1974-ben az itteni ravatalozó építésekor vasolvasztó kemencéket betonoztak le (MAGYAR KÁLMÁN: A középkori vasművesség forrásai és emlékei Somogybán I. VEAB Évkönyv, Veszprém, 1984. 1-20.). 38
