Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)

Farkas Gábor: Községi önkormányzatok a Dunántúlon 1945-1950 között

ság működése eléggé formális volt, hisz ekkoriban éppen a termelés gazdasági feltételei hanyatlottjaik. 1948 őszén az újgazdákból álló bizottságokba 3-3 régi gazdát is beküldtek. A versenybizottságot 1949 tavaszán meg is szüntették. Feladatát a DÉFOSz helyi szerve vette át.24 A községi Termelési Bizottság helyét a gazdajegyző, mint egyszemélyi hatóság tölti Tie 1949 eleiétől. Fejér megyében már 1948 végén 26 gazdajegyzőt neveztek ki a községekben. A gazdajegyző feladata lett a mezőgazdasági termelés fejlesztésére tett intézkedések községi szintű megvalósítása. A mezőgazdasági szakigazgatás egy része is átkerült a gazdajegyző hatáskörébe, de inkább konkrét fejlesztési kérdésekkel foglalkozott.

A'Jcözségi Traktor Bizottság^ 1948 őszén a legtöbb faluban, sőt majorban is létrejöttTFeladata a gépi munkák alkalmazásának népszerűsítése volt. Ennek érdekében gépi szántási bemutatókat rendeztek.

1948 augusztusában megszervezték a községi]Földbérlő Bizottságot] melynek az volt a feladata, hogy a község határában lévő tartalékföldeket az igénylőknek, főleg a földmunkásoknak juttassa. A földbérlő bizottságok megszerve’ - zése azonban az egész parasztság körében zavart keltett, és abban a mezőgazda- sági termelőszövetkezetek létrehozásának első lépését látták. (Különösen augusz- tus~2Ö7 után volt ez a félelem általános, mert ekkor az MDP főtitkára Kecskeméten elmondott beszédében — a közvélemény számára váratlanul, politikai előkészítés nélkül - a mezőgazdasági termelőszövetkezetek alakítását felvetette.) A párt hamarosan foglalkozott a kérdéssel, és a földbérlő bizottságok széles körű létrehozását a törvényhatósági főtisztviselők túlhajtott tevékenységének tulajdonította. Az igaz, hogy a bizottságokat létrehozták olyan helyeken is, ahol tartalékföldek nem voltak, de ezeknek a bizottságoknak lett a feladatuk, hogy az igénybe vehető földeket felkutassák és azokat az igényjogosultaknak juttassák. A kormány már 1948 tavaszán programjába vette, hogy az országban mintegy 190 ezer főre tehető földmunkás megélhetési lehetőségeit javítja. Ekkor csakis a tartalékföldek kiosztása jelenthetett átmeneti megoldást a megélhetéssel küszködő földmunkásoknak. A földhérlő bizottság lázas ütemű tevékenysége azonban a birtokos parasztság félelmét váltotta ki a várható „szövetkezetesítés” miatt.25

A terménybeszolgáltatás szorgalmazására a kormányzat létrehozta a községi {Beszólgáltalősi Bizottságot. A bizottság tagjai testületi szinten kézben tartották a kenyérgabona-, az állat- és mindennemű terménybeszolgáltatás folyamatát. ~X bizottság rendszeresen ülésezett, ahol a beszolgáltatás teljesítéséről, a hátralékosokról a községi elöljáróság beszámolt. A bizottság joga volt a hátralékosokat felszólítani, hogy beszolgáltatásukat nyolc nap alatt teljesítsék. Ez a bizottság hagyta jóvá a községre kivetett gabonakontingensnek a gazdákra kirótt mennyiségét is.26

1949 első felében alakult meg a községi 'Népjóléti BizottságJ amely szociálpolitikai feladatokat oldott meg. A bizottság a járási szociális titkár elvi irányítása alatt működött, és a szegénygondozás, a napközi otthon, az óvoda, az iskola társadalmi segítése, a hadifogoly gondozás került hatáskörébe. A községi szociálpolitikai kérdések 1948-ig eléggé háttérbe szorultak, és a községi költség- vetésekben is alacsony összeget irányoztak elő ezekre a feladatokra. 1948 végén a községi közegészségügyi helyzet is erősen leromlott állapotban volt, ami elsősorban emberi mulasztásokra volt visszavezethető.27

Megnövekedett 1949 elejétől a mezőőrök (csőszök) szerepe. A csőszök a határ legjobb ismerői voltak, és naponta váratlanul megfordultak az egyes határ378