Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)
Farkas Gábor: Községi önkormányzatok a Dunántúlon 1945-1950 között
részekben, dűlőkben. A csőszök fizetését 1948 őszén rendezték, és ezzel együtt „a községi szolgából hatósági egyént” kreáltak. A csőszöket ellátták füzetekkel, táskáikkal, jelvénnyel, és a községi elöljáróság a friss információkat tőlük mindig megkapta. A községi határt az operatív Népi Bizottság tagjai áttekinteni nem tudták, ezért dűlőfelelősöket jelöltek ki, akik a határnak egy bizonyos részén elvégzett munkálatokat kísérték figyelemmel. A dűlőfelelős a tulajdonosok közül került ki, és mintegy 30-40 gazda tevékenységét kísérte figyelemmel.28 A külterületi lakott helyeken,- ahol jelentős volt a mezőgazdasági termelés, maiorfelelős irányította a munkákat. A majorfelelős rendszerint vasárnap délelőtt gyűlést tartott, ahol az elmúlt hét munkáit értékelte, de megbeszélte a következő hét munkáinak ütemét is a gazdákkal.29 1949 tavaszán a községekben megszervezték az utcabigtojl intézményt. Erre Kelet-Dunántúlon a baromfi pestis elleni védekezés megszervezése adott alkalmat. Az utcabiztosnak kötelessége volt a rábízott területen a védelmi rendszabályok betartásának ellenőrzése, a fertőzött részek lezárása. Az utcabiztosi intézményt állandósították, és hatósági feladatokat (pl. összeírásokat) is végeztettek velük.30 A közellátási kormányzat a kenyérgabona készletek felhalmozása érdekében intézkedéseket tett, hogy országosan felmérje a termett mennyiséget. Ennek érdekében minden cséplőgéphez cséplési ellenőröket nevezett ki, akik összeírták a felmért gabonát, és a cseplés folyamán is jelen voltak, hogy a munka a szabályoknak megfelelően folyjék. A községi elöljáróság pénzügyi közigazgatási teendőit elvileg 1949. január i-i hatállyal állami szerv vette át Megszervezték a községekben is az állami adóhivatalokat. Kísérletképpen Somogy megye községeiben állítottak fel~949~ja- nuárban adóhivatalokat, míg a többi megye községeiben csak az első félév folyamán tudták a hivatalokat megszervezni.31 * A belügyminiszter a közigazgatási számrendszer kikísérletezésére több hivatalt, köztük községi elöljáróságot is kijelölt. A kísérletet végző községi elöljáróságok Sopron, Pest-Pilis-Solt-Kiskun és Heves megyében voltak. A községek azonban egyöntetűen az egész országban a jogszabályokat, illetve közérdekű rendelkezéseket már 1948. december 1 óta a tárgynak megfelelő közigazgatási rendszámmal ellátva kapták meg. A Sopron megyei Csepregen, Egyházas- faluban, Osliban 1949 január i-i hatállyal már alkalmazták a számrendszert. Az itteni jegyző szerint ez az ügyviteli rendszer az 5 ezer lakoson aluli községek számára igen alkalmas. Sopron megyében 1949 tavaszán mind több községi elöljáróság alkalmazta a számrendszert. Az alispán összegezte a jegyzők véleményét, akik egyöntetűen a közigazgatási számrendszer alkalmazása mellett álltak ki. Az ügykörönként iktatott iratokból elég hamar iratcsomók keletkeztek, ami az iratokban történő gyors tájékoztatást tette lehetővé. Amikor a kísérletek igazolták az új ügyviteli eljárás pozitív jellegét, a belügyminiszter az ország valamennyi községében kötelező érvénnyel bevezette. Zala megye községeiben például 1950. január i-i hatállyal alkalmazták a számrendszert.32 1949 április elején a Gazdasági Főtanács Titkársága a közigazgatási szintrendszer bevezetésének tapasztalatairól tanulmányt készített. Innen tudjuk, hogy kísérletképpen az országban ekkor mintegy 200 községi elöljáróságon már alkal/ '* / > / ’! 579
