Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)
Farkas Gábor: Községi önkormányzatok a Dunántúlon 1945-1950 között
olaszkai körjegyzőség; Zala vármegyétől Veszprém vármegyéhez pedig a balatonfüredi járást, továbbá a káptalanfai és a zalagalsai körjegyzőséget csatolták. Ugyancsak a felszabadulás után kezdték meg az uradalmi községek felszámolását is, melyek a földreform során tulajdonképpen gyakorlatilag megszűntek. Egyesíteni kellett a hajdan össze nem függő községhatárokat, sok községrész, puszta, major került más község igazgatása alá. A községek területe különböző nagyságú lehetett. A kisközség általában 200-2500 hektár, a nagyközség 2500- 5000 hektár közötti területen volt. A közigazgatás zavartalan menetének biztosítása érdekében a községek közigazgatási szervezetében csak a legminimálisabb változásokat hajtották végre 1945 után.11 A belügyminiszter álláspontja szerint is konszolidálni szükséges a községi önkormányzati testületeket és az adminisztratív létszámot. Bibó István miniszteri osztályfőnök 1945. december 20-án közölte a törvényhatóságok első tisztviselőivel, hogy" a képviselő-testületekből a politikai pártok tetszésük szerint nem hívhatják vissza az 1945 tavaszán beküldött tagokat, a nemzeti bizottságoknak sem engedik meg, hogy az önkormányzati testületek tagjainak politikai arányszámát újból megállapítsák. A képviselő-testületi tagság csakis abban az esetben szűnhet meg, ha a kérdéses egyén elveszíti politikai párttagságát. Ez esetben az önkormányzati tagság automatikusan megszűnik, és helyette a politikai párt új tagot küld a helyi Nemzeti Bizottság közbejöttével. A legtöbb községben az ön- kormányzati testületeket a paritás elve alapján hozták létre, és ez általában egyensúlyi helyzetet teremtett a politikai pártok és csoportok között. A paritás fenntartását kívánta a Belügyminisztérium is. * A közigazgatás demokratizálásának kérdéséről a politikai pártok szinte a felszabadulás első heteitől kezdve vitában álltak egymással. Abban egyetértés volt közöttük, hogy a megváltozott állami viszonyokhoz kell igazítani a községi közigazgatást. A pártok közigazgatási reformkoncepciói azonban különböztek egymástól: a kommunisták, a szakszervezetek, a parasztpártiak, részben a szociáldemokraták is a községi közigazgatást népi alapokra kívánták helyezni. Az MKP-nak különös szerepe volt a közigazgatás irányításában, hiszen 1945 novemberétől a Belügyminisztérium kommunista vezetés alatt állott. Így el lehet mondani, hogy a közigazgatásban a koalíciós időszak alatt is biztosított volt a kommunista befolyás, bár vidéki, különösen falusi viszonylatban a demokratikus eszmék érvényesítéséért nagy hatalmi küzdelmet kellett folytatnia. Ezért kötötte össze az MKP a közigazgatás racionalizálásának kérdését a népi érdekek következetes képviseletével, és az önkormányzati reformot a társadalmi fejlődés kereteibe ágyazva, annak részeként kívánta megvalósítani. Hangoztatta, olyan helyi közigazgatásra van szükség, amely a községi energiákat felismeri és fel is használja a gazdasági, a társadalmi és a kulturális élet fellendítésére. Azt’MKP! minden községi önkormányzatban kommunista frakciót működtetett. EzeknélTaz volt á feladatuk, hogy a párt politikáját következetesen képviseljék az adott településeken. A falvakban a párt által kidolgozott községpolitikai koncepció foglalta össze mindazon teendőket, melyeket a kommunista frakció a községi képviselő-testületekben, az elöljáróságokban érvényesíteni törekedett. Elsősorban a községfejlesztési tevékenység szerepelt az MKP szerveze369
