Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)
Farkas Gábor: Községi önkormányzatok a Dunántúlon 1945-1950 között
tek programjában: mindenekelőtt a középületek helyreállítása, utcák, terek kialakítása, végül a falu szegény népelemei szociális helyzetének emelése. Ezek között szerepelt az agrárproletár réteg lakáshelyzetének megoldására való törekvés: a kastélyok, uradalmi épületek, úri lakok átalakításával illetve lebontásukból eredő épületanyag juttatásával. Az MKP szorgalmazta a falusi szövetkezeti élet kibontakoztatását, majd fejlesztését. Szövetkezeti alapon kívánta működtetni a part a tej-, a gyümölcs-, 1STbortermelők szakszövetkezeteit, de a különféle háziipari szövetkezeteket is. Az önkormányzati közigazgatás szervezetén az MKP egyelőre változtatni nem akart, hanem a hagyományos kereteken belül kívánta a racionális megoldásokat véghez vinni. Szorgalmazta a községi háztartások ügyeinek végleges rendezését, a községi jövedelmek emelését közüzemek létesítésével. Az SZDP a „polgári bürokrácia” lebontását már 1945 tavaszán felvetette. A párt észrevételezte, hogy a községi önkormányzat egyre inkább szűkült, mivel a népi szervek tevékenységükkel keresztezték működését, sőt e szervek önkormányzati tevékenységet is végeztek. Az SZDP a nemzeti, a földigénylő, a termelési bizottságok működését kritikusan szemlélte, és nem kívánta azokat az ál- iaméletben véglegesítení7~Szervezeti szempontból gyökeres változtatásokat irányzott elő: az önkormányzati életet az SZDP a helyi igazgatásban széleskörűen tervezte kiépíteni. A község, mint elsőfokú közigazgatási hatóság önálló a bel- ügyekben, a jogszabályok végrehajtásában. Egyébként az önkormányzati szerveket és a szervezetet változatlanul hagyta. A községeket a széleskörű autonómiával felruházott járási szervezet kormányozza, amely a vármegyei rendszer helyébe lép. A járásokat viszont állami szakigazgatási szerv, a kerületi hatóság fogja össze. Az SZDP által javasolt három fokozatú közigazgatás tehát merőben új koncepciót vázolt az évszázados gyakorlattal szemben. AI párasztpárti közigazgatási elgondolásokat Erdei Ferenc és Bibó István képviselteF. lKoncepciój uk a vármegyei rendszer lebontására, a városmegyei közigazgatás kiépítésére épült. A városmegye valóságos közigazgatási egység, amely a kérdéses települések rendszerét gazdasági, politikai, kulturális tekintetben egységes elvek szerint tudja kormányozni, mivel e települések szintje nagyjából azonos. A parasztpárti reformkoncepció célja elsődlegesen az ország lakosságának zömét kitevő parasztság érdekét felkarolni és közigazgatási úton is segíteni a magyar parasztság felemelését. Ezért kívánta a Parasztpárt a községi ön- kormányzati közigazgatást új és végleges alapokra helyezni. Erdei Ferenc szerint a helyi-közigazgatásban a testületi és az egyedi szerveket véglegesíteni kell. Az ideiglenes jelleg sem a képviselő-testület, sem az elöljáróság, de a községi bíró, jegyző és egyéb tisztviselők működésének nem vált előnyére. A bizonytalansági tényező a községi közigazgatást bénította, és éppen akkor nem tudott dinamikusan dolgozni, amikor arra a legnagyobb szükség lett volna. A mindenkori politikai erőviszonyok határozták meg az önkormányzati tevékenységet. A párt fellepett azon törekvések ellen, amelyek a parasztság érdekeit figyelmen kívül hagyták. Ezért javasolta, hogy a községi bíró kapja meg azt a jogkört, amely az önkormányzat valóságos fejévé teszi, és ezt jogszabályok által garantálják. A községi jegyzők ugyanis az elmúlt évtizedekben a községi bíróktól valamennyi lényeges funkciót átvettek, és mint egyedi szervek a község korlátlan irányítóivá váltak. Ez a helyzet nem változott a felszabadulás után sem, amikor a község a járási főjegyző korlátlan hatalma alá került, aki a kapcsolatot a jegyzővel és J7°
