Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)
Farkas Gábor: Községi önkormányzatok a Dunántúlon 1945-1950 között
tisztviselői funkcionálásának egyik feltétele volt annak, hogy a községi elöljáróságok is megkezdjék működésüket, s a legfontosabb közigazgatási teendőket elvégezzék. A dunántúli községi közigazgatás - éppen annál fogva, hogy tisztviselői jórészt a helyükön maradtak - igen nagy részt vállalt az élet megindításában. Még nem alakultak meg a népi szervek, de a községi elöljáróságok már a bíró és a jegyző, illetve volt közigazgatási tisztviselő vezetésével működtek, és a járási főszolgabírói, majd főjegyzői hivatalokon keresztül kapott demokratizálási feladatok elvégzésén fáradoztak. A községi elöljárósági iratokban olyan adatok találhatók, amelyek meggyőzően igazolják, hogy a Dunántúlon a községi politikai élet kifejlődése is az elöljáróságokon, a községi tisztviselők tevékenységén keresztül valósult meg. * 1945 elején a községi önkormányzati közigazgatás legfeljebb elöljárósági szinten működött. Ekkor semmi esetre sem volt lehetőség arra, hogy a régi képviselőtestületet összehívják. Az ekkor konszolidált viszonyok között élő Tiszántúlon, több helységben - különösen a nemzetgyűlési választásokat megelőző hetekben -, sor került a régi önkormányzati testületek összehívására. így kevés volt a foganatja a Dunántúlon a 14-1945. évi kormányrendeletnek5 és csupán Baranya vármegye községeiben került sor realizálásra. Itt a vármegye alispánja 1944. december 12-én kapott utasítást a katonai kommandánstól a közigazgatás megszervezésére, melyet az alispán még ezen a napon körlevélben továbbadott a járási főszolgabíróknak és a községi elöljáróságoknak. A körlevélből egyébként kiderül, hogy az alispánnak ekkor rendelkezésre álltak adatok, melyek a vármegye községeinek — illetve azok egy részének — a felszabadulás utáni állapotát tükrözték. Ezeket az adatokat a helyi katonai parancsnokságok által megbízott polgári közigazgatási szakemberek szolgáltatták. Baranyában tehát mindössze két-három hétig nem működött a vármegyei központi igazgatás. A többi, felszabadult vármegyében a községi közigazgatás szerepe megnőtt, mivel felsőbb polgári hatóság a harcok befejezéséig nem létezett. * A felszabadulás napjaiban jóformán csak a munkás- és az agrárszocialista mozgalom egykori helyi vezetői, tagjai vállalták a politikai tevékenységet, bár van adatunk arról is, hogy a koalíciós pártok létrejöttének híre 1945 január végén, február elején már sok faluba a Dunántúlon is eljutott. A Fejér megyei Hr csibén - amely 1944. december 7-én szabadult fel és ahol két nappal később a községi bíró vezetésével egy szűkebb elöljáróság intézi a teendőket - a községi politikai élet felélénkülését tapasztalni, és ellentétben több községgel, ahol kizárólag a Magyar Kommunista Párt nevében néhány egyén intézkedett - itt a kommunistákon kívül a szociáldemokraták, a kisgazda- pártiak, a polgári néppártiak, a keresztény néppártiak csoportja is részt vett a közügyek intézésében valamely ideiglenes községi bizottságon keresztül.6 Ez azonban 1945 elején nem volt általános. Amint erre az MKP vezetői később rámutattak, inkább az a helyzet alakult ki, hogy a községekben egy ember szerezte meg a politikai és közigazgatási teendők feletti irányítást, aki egy személyben 564
