Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)
Farkas Gábor: Községi önkormányzatok a Dunántúlon 1945-1950 között
A Dunántúlról a községi közigazgatási tisztviselők nagyobb része nem menekült el; kizárólag a Szálasi uralom alatt kinevezett főjegyzők egy része hagyta el szolgálati helyét, a községi pártszolgálat vezetőivel és a községi katonai parancsnokokkal együtt. A hadműveleti kormány biztos ok a frontvonal közeledésére a kiürítési rendeleteket kihirdették, és a községi jegyzőknek a járási főszolgabírói hivatalokon keresztül juttatták azt el. Ezeknek a kiürítési rendeleteknek a népre semmiféle hatásuk nem volt. A nép nem hagyta el lakóhelyét, hiszen közvetlenül tapasztalta a meneküléssel együttjáró nyomort és a bizonytalan jövőt. Dunántúl országútjain ugyanis 1944. október elejétől december elejéig valóságos népvándorlás zajlott le. Végeláthatatlan sorban menekültek az erdélyi, a délvidéki, majd a tiszántúli helységek lakói. A menekülők elég nagy része a dunántúli községekből és városokból már nem ment tovább német területekre, s így a helységek 1944 végétől telítettek voltak polgári lakossággal. A megnövekedőd: létszámú lakosság a dunántúli helységekben a hatóságoknak elég sok gondot okozott. Ezeken a helyeken az alapvető ellátási feladatokat is csak nagy nehézséggel tudták biztosítani. Amikor a polgári közigazgatás összeomlott, és a felszabadulás után még nem alakult olyan szerv, amely a községek életét irányította volna, a „vacuum jurisban” egyetlen szerv volt, amely a polgári életviszonyokra is kiterjesztette a figyelmét: a katonai parancsnokság. A katonák is természetesen a háborús célok megvalósítása érdekében dolgoztak, de eközben a polgári életviszonyok javítását is elvégezték. A katonai parancsnokok a hozzájuk vetődő polgári egyénekkel irányították a közmunkákat, velük egyetértésben vették igénybe a gépi vontató eszközöket, lovakat, kocsikat, szarvasmarhákat. A Fejér megyei Előszálláson 1944. december 4-én az uradalom összes fogatát igénybe vette a katonai parancsnokság, amelyekkel a frontra a személyi állományt és a dologi eszközöket szállították. Ugyanez történt a dunántúli falvak legnagyobb részében is. Az ilyen irányú igénybevételt a fegyverszüneti szerződésben 1945. január 20-án elvileg le is rögzítették. Amikor a frontvonal eltávolodott a községtől, a katonaságot kivonták onnan, és ha a hadműveleti zóna is megszűnt, akkor adódott lehetőség a polgári közigazgatás újjászervezésére. * 1945 elején a felszabadult dunántúli helységek már értesültek az ideiglenes nemzeti kormány létéről, funkcionálásáról, de éppen a fronthelyzet hullámzása következtében nem tudták érvényesíteni rendelkezéseit. A labilis dunántúli közállapotokra jellemző, hogy az 1945. január 4-i főispáni (kormánymegbízott) kinevezések alkalmával Baranya vármegyében és Pécs thj. városba4 tudtak csak közülük küldeni, mivel ekkor a többi vármegye a hadműveleti zónába esett. A többi törvényhatóságba az ország felszabadulása utáni hetekben kerültek kormányrnegblzöttak, akiknek az élet megindítása, a demokratikus átalakítás elkezdése volt az elsődleges feladatuk. A főispánok- - mint az ideiglenes nemzeti kormány törvényhatósági megbízottai - a közigazgatás megszervezését egyik céljuknak tekintették. A községi önkormányzatok újjászervezésére a lépéseket a törvényhatósági közigazgatás tette meg. A vármegye központi és külső 363
