Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)

Szili Ferenc: Adatok a kaposvári 10. tüzérezred doni tragédiájához (1942-1943)

lóaljnak. Hihetetlen, milyen maflák az emberek. Tovább már nem érdekes. Estére visszanyomták és megsemmisítették őket.

Ma hallottam, hogy a németek Korotojaknál nagy fáradsággal rendet csináltak. A városban már nincs orosz, de a vasútvonal közepén egy km szakasz még orosz kézben van.

Kaptam hazulról levelet Apitól. Mostanában igen várom a postát. Jól esik a hazai hír. Hazamenni nem vágyom, nem lovaltam bele magam ilyen esztelen reménybe, mint a többiek, de a postát mostanában jobban várom. Nálam talán így jelentkezik az otthon utáni vágy. A többiek, tisztek (tartalékosok), legénység mind meg vannak győződve, hogy a telet már otthon töltjük. Csak kereskedői észjárás kellene hozzá, hogy rájöjjenek, nem gyalogolhatnak 1000 km-t, hogy egy-két hónap után hazavigyenek bennünket. A tisztek így aztán nem is élesztik a legénység harcikedvét. Pedig csalódni fognak. Jó, ha 1943 telére hazakerülünk. Addig pedig hátratekintve és folyton a felváltást várva nem tudom, hogy oldjuk meg a védelmet. A kiterjedésünk igen nagy. 3-400 m-re vannak egymástól az egyes fészkek. A part meredek, sok szakadékkal. Az orosz ott jön át és akkor, ahol és amikor akar. Legalább is eddig. Egyáltalán nem csodálkoznék, ha a faluban egyszer orosz járőr kérné a jelszót. Nyugodtan bejöhetnének. 8-10 km-as zászlóalj védőkörletnél viszont nem is várhat mást az ember. Mindenesetre, ha az emberekben rámenős volna, nem volna semmi baj. De ez hiányzik. Télen, ha a Don befagy, bizonyosra veszem, hogy még több vállalkozást fognak végrehajtani, sőt valószínűnek tartom, hogy a falut is fel fogják gyújtani.

IX. 6. Tegnap este itt járt alezredes úr és Rozgonyi százados úr. Újságolták, hogy Pestet bombázták az oroszok. Ezt este a rádióban aztán hallottam is. Gondolom, milyen ijedelmet okozott ez Pesten. Hírlik, hogy megérkeztek a pótlások. 160 tiszti pótlás érkezett a hadsereg részére. Ebből csak a IV. hdt-nek szüksége volna 140-re. így aztán teljesül az ígéret, hogy senki ne törje magát, mert mindenkire sor kerül ebben a háborúban. Eddig azt hittem, hogy jövő ősszel leváltanak. Most ez a hitem megingott bennem. Tulajdonképpen nagy harcban még nem is vettünk részt. Ez eddig Korotojaknál, bár igen sok volt a veszteség, csak epizód volt. Mi lesz, ha az orosz tényleg támadni fog? Tegnap éppen ezt vitattuk, hol kell számolnunk támadással a mi szakaszunkon. Erős a meggyőződésem, hogy Swoboda és Peskowalka között hajt végre az orosz támadást, ha egyáltalán fog támadni. Előnyomulásuk súlya tőlünk K-re lesz. Ilyen szemmel nézve hátsó figyelőket is kell szemrevételezni és előkészítenünk.

IX. ii. Újság nincsen. Előttünk az egész arcvonal csendes. Korotojaknál és tőlünk K-re, a Don-kanyarbain hallani időnként nagy bombázást. 9-én fent voltunk Téry szds. úrral a 3. üteg figyelőben. Próbáltunk tűzösszpontosítást végrehajtani, de nem sikerült. Bámulatos, hogy az ütegek mit csinálnak. Egyszer már ment. Azóta semmi változtatás nem történt, s most nem megy. Az ember esze megáll. A télre való tekintettel elkezdtem növeszteni a hajamat. Talán karácsonyra lesz belőle valami. A tömeges szabadságolások is megkezdődtek. Alosztályonként egy tiszt és öt fő legénység mehet szabadságra. Egy csoport utazással együtt kb. egy hónapig van távol. Ilyenformán a 7. üteg 43 hónap alatt szabadságolja minden emberét. Elég soká tart. Az utazás különben nem valami vonzó dolog.

IX. 15. A mai nap elég izgalmas, illetőleg mozgalmas volt. Lehotzky ezredes urat vártuk. Megszemlélte a 7. üteget. Utána bejelentette magát villásreg325

«