Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)

Szili Ferenc: Adatok a kaposvári 10. tüzérezred doni tragédiájához (1942-1943)

gelire. Ügy készültem mint valami háziasszony. Mikor aztán mindent összerendeztem, teát, tojást, mézet, szardíniát, pirított kenyeret, a hosszú várakozás alatt, miközben a gyomrom az éhségtől majd kiesett, megtudtam, hogy a szemlélők nem jönnek tízóraizni. Erre aztán Téry százados úrral megebédeltük a villásreggelit. Nem is tudok most vacsorát enni. Délután a holnapi szemlére való tekintettel tűzösszpontosítást gyakoroltunk az ütegekkel. Katpaszományos iskolán az eredmény kielégítő lenne. A postajárás, legalábbis részemre, elég gyér és lassú. Ásatag postát kapok. Mintha külön félrerakná a posta a leveleket. Események nincsenek. Az ellátásunk általában jó. Az elkészítése itt a törzsnél igen gyenge. Sokat adnék érte, ha egyszer rendesen, gusztusom szerint ehetnék. Már csak azért is érdemes volna szabadságra menni.

IX. 23. Ügy vagyok ezzel a naplóval, mint a gyerek az iskolával. Néha írom, aztán megunom. Az is igaz, hogy ilyen eseménytelen napokban nincs mit írni. Tegnap elmentem megnézni az ütegek tüzelő és mozdonyállásait. Igen ügyesen rendezte be a 7. és 6. a tüzelőállásait és az 1. a mozdonyállását. Nagyon szép és lakályos bunkereket építettek a föld alá. Ezt persze csak azoknál látni, akik a falutól messze vannak. Akik a faluba kerültek, azok mindent a házakra alapoztak.

A II. osztály új parancsnokot kap. Somoskeöy kórházba megy, maláriával megvizsgáltatni magát. Ö már aligha fog visszajönni. Igen divatos betegség a légnyomás. Főleg idősebb tisztek kapják meg.

Az időjárás most gyönyörű, de éjjel már fagy. Ma megpróbáltunk tököt sütni, kukorica már nincsen, most ez lép a helyére. A szaga már jó. Most csak az ízére vagyok kíváncsi. Hazulról általában elég vékonyan jön posta. Pedig ilyen nyugalmas napokban, mikor az ember figyelmét nem köti le semmi, sokkal inkább nélkülözzük. Az olvasnivalónak különösen nagy becse van. Legyen az bármi. Rémregény, vagy irodalmi érték.

IX. 24. Ma nagy szemlét kaptunk. Az új hadtestparancsnok (Heszlényi tábornok) volt kint. Valahányszor a hadtestparancsnok kijön, mindig új jön. Sűrűn váltogatják őket. Jött, körülnézett, aztán elment. Tűzösszpontosításra nem is volt kíváncsi. Pedig ez a mi nagy számunk. Két hónap alatt ma vergődtünk annyira, hogy többszöri mérés, bemérés, tájolás után összpontosítani tudunk. Ilyen osztály aligha van még egy. A mérőszázad, amelyik mért, ugyancsak elmérte magát két alkalommal is. Most aztán rendben vagyunk, de hogy meddig, azt nem tudom.

IX. 27. Pokoli meleg van. Mintha a nyár most volna. Pár nappal ezelőtt bundát akartam húzni, moist meg a zsávolyt kellett elővennem. Délelőtt belőttünk egy új zárótűzkörletet. A tűzösszpontosítás végre egyszer jól feküdt.

Tegnap délelőtt az oroszok felgyújtottak öt házat a faluban. Megtorlásként délután lőttük a várost, ezzel azonban a gyalogosok nem voltak megelégedve. Este aztán újra csináltunk tűzösszpontosítást. Ez már jobban tetszett nekik, csak kevesellték a lövések számát. Bemértük a 4. üteg figyelőjét és tüzelőállását. A legújabb hírek szerint mégis idejön hozzánk. A hangulat az ütegparancsnokok részéről nem valami rózsás. Eddig Kassay alezredes úr hagyta őket szabadon. Most Téry százados úr kezdi rövidebb szárra fogni őket. Ez nemigen tetszik egyeseknek, akik nem voltak eddig katonai stílushoz és fegyelemhez szokva. Általában igen ráfér egy kis rend az osztályra. Naponta csinálunk tűzvezetési gya-