Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)

Szili Ferenc: Adatok a kaposvári 10. tüzérezred doni tragédiájához (1942-1943)

röpködtek a ruszkik. Most újra várjuk őket. Amint írok, már hallok fölöttem repülőket elmenni. (21 h 45’) de .saját ismertetőjelet lőttek ki. No majd elválik. Nem tesz jót nekem a segédtiszti beosztás. Amúgyis ideges vagyok egy kicsit, hogy mi a fenétől azt nem tudom, s most még egy rakás marha intézkedéssel bosz- szantanak. Egy ovodista különbül meg tudná szövegezni és okosabban megcsinálni, mint a magas hadosztály.

VII. 6. Alig aludtam el, olyan zene-bona támadt, amilyen még nem volt. Egy emberünk könnyen megsebesült. Most persze már sátorban aludtam, ha van valami, az alosztálynál legyek.

Reggel indultunk tovább Uspenskojeba. Az első 10 km igen nehéz, sáros huzató volt. 5 h-kor indultunk és 19 h-ra értünk be. A lovakat igen megnyúzta az út. Elszállásolás a falu szélén sátorban. Ezt különben felesleges is írnom, mert mindig így van. Nagy ritkaság, ha házban eiszunk. Ház alatt persze nem szobát, hanem üres magtárt, raktárt, gépkocsiszínt, legfeljebb lakatlan házat kell érteni.

VII. 7. Hajnalban 4 h-kor indultunk a gyalogság előtt, hogy ne kelljen mögöttük kofferolni. Űtközben a felvételezőhelyen nagyszerűen megtízóraiztam. Tulajdonképpen disznóság, hogy barátságból adnak ezt, azt. Ügy 12 h 30 körül értünk be Z . . . erdőbe, ahol hosszú pihenő formájában vártuk be az esti indulás idejét, 20 h 30’-et. Az éjjeli menet célja az volt, hogy az ellenség légi felderítése és támadása alól kivonjuk magunkat. Csak úgy mellesleg jegyzem meg, hogy az oroszok percnyi pontossággal 20 h 4o’-kor szokták Kurszkot bombázni minden nap, és nekünk a város szélén keresztül kellett menni. Ebéd után autón azonnal előrementem útszemrevételezésre, hogy éjjel baj ne legyen. Üjhold van éppen. Nem látni semmit. A hadosztály által kijelölt út alig 15 km-el volt hosszabb mint amit a vkf-től sikerük kicsatáznom. Így is 31 km-et kellett megtennünk. A menetidőt pedig úgy szabták meg, mintha 200 km-t kellett volna megtenni. Kb. 18 h 3o’-ra értem vissza. Aludni így már nem tudtam. 20 h jo’-kor indultunk. Mire beértünk Kurszkba, éppen 21 h volt. Az oroszok javában bombáztak. Igen szép látványban volt részünk. Rengeteg világítóbombát dobtak ki. Szerencsére nem bombáztak a közelben és nem is vettek észre bennünket, különben még most is kereshetnénk az osztály egyes részeit.

VII. S. A menet simán lefolyt. Mivel az utat egyedül én tudtam, nekem fellett az oszlopot vezetnem. Olyan sötét volt, mint alagúthan éjjel. Az általam kitűzött irányjelzőket csak azért találtam meg, mert tudtam a helyüket. Más ki van zárva, hogy végigjött volna az úton. Kissé elfáradtam már hajnal felé. Ahogy megérkezés után leszálltam a lóról és beültem az autóba, rögtön elaludtam. A sofőr ugyancsak álmos volt. Amint ott a tábor környékén tekeregtünk, zökkenésre ébredek. Gabonatábla kellős közepében állunk. A sofőr is elaludt és kissé letértünk az útról.

Beérkezésünk hajnali 3 óra, Petropovlovka K. erdő. Elhelyezésünk a gyalogosok régi szokása szerint az ellenség felé eső oldalon, úgy hogy őket biztosítsuk. Igen sok az őrségen állók száma. 126 fő naponta. Kicsit furcsa. Beérkezés után mindenki lefeküdt. Én még rendezgettem kicsit a térképeket. Amint ott üldögélek, jön a hadosztálytól Király Béla százados, hogy az erdőben partizánok vannak, átfésülni és az eredményt jelenteni. Nem akarok senkit felkelteni, magam megyek alosztályonként 10-10 fővel megnézni az erdőt. Megyük megyünk, de az erdő olyan nagy, hogy még egy egész orosz hadosztály is táborozhatna anélkül, hogy zavarnánk. Ilyen reménytelen kilátások mellett aztán szépen hazamén-