Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)
Szili Ferenc: Adatok a kaposvári 10. tüzérezred doni tragédiájához (1942-1943)
húztam a kesztyűmet, térképtáskát tettem a nyakamba, ez ugyanis imponál a németeknek, s mindjárt tisztességesebbek. A Laudwirtschaft-Führertől először 70 lovat kértem, hogy ennyi kell nekünk. Hogy ennyit nem tud adni, azt előre tudtam. Mikor kétségbeesett megelégedtem egy traktorral és három pótkocsival. Hosszú huzavona után végre engedett. Íratott velem nyugtát 80 liter olajról. Szívesen aláírtam, mert ez nekem nem került semmibe. Az ügy ezzel el volt intézve. VI. 22. Reggel összehordtunk nagy halom lőszert és egyéb anyagokat kb. 13 tonna súlyban. A traktor befutott a három pótkocsival. Gyorsan felrakodtunk. Az osztály közben elindult Borsnára. Menet alatt folyton lestünk hátrafelé, jön-e a traktor. De az nem jött. Ha autó jött, megkérdeztük, hogy látta-e. Mint ilyenkor szokás, ellentétes válaszokat kaptunk. Szépen beértünk Borsnára és a traktor még mindig nincs sehol. Estefelé telefonáltam a németek útján Komarow- kára, hogy mi van a traktorral. Megnyugtattak, hogy semmi különösebb baj nincsen, csak nem akar menni. A légvédelmiektől kértem erre egy teherautót, hogy azon valami anyagot elhozzak. 40 liter benzinembe került. Ennyi volt dugaszban. Este visszaindultam, s ott megraktam két tonna anyaggal, de még mindig maradt 11 tonna. Nem tehettünk mást lefeküdtünk. VI. 23. Hajnalban 1/2 2-kor felkeltem és az autót elindítottam vissza, mert a légiótoknak szükségük volt rá. Az osztály reggel persze indult tovább. Elmentem a németekhez, hogy most mi lesz. Hoztak egy másik traktort. Az odajött, ment is vagy három métert, utána bedöglött. Ott álltunk 2 rossz traktor mellett. A német is szívta a fogát. Mikor megszorongattam, kijelentette, hogy kint a földön van még egy, azzal megpróbálkoznak. Miután sok reményem nem volt, és amúgy is csak a következő városig Borsnáig vitte volna, onnan megint nekem kellett gondoskodni, hogy viszem tovább a lőszert. Hogy minél kevesebb lőszert kelljen cipelnem, minden arrajáró autót megfogtam és megraktam lőszerrel. Így sikerült 100 rákászt elküldeni az 50 km-re lévő szállásba, ahová az osztály is ment. A többit, kb 230 rákászt, a közben szerencsésen beérkezett traktorral elvittem Borsnáig. Ott megint sikerült a légfúrókat 2 gépkocsi erejéig megvágnom, s azzal 4 tonnát előre küldtem Schopowalow- káig, kb. 10 km-t. A többit előfogatra raktam és úgy szállítottam Sch-ha. Azt nem is kell mondanom, hogy az emberek mennyire káromkodtak. De magam is. Kellett nekem visszamenni? Este 8 h-ra értem be Sch-ba. Ott éjjeleztünk. Helyesebben az éjjelt áttelefonáltam, míg végre sikerült a németektől 17 előfogatot szerezni. Becsületükre váljék, hogy még az éj folyamán valahol a környéken összeszedték és elküldték úgy, hogy hajnalban elindulhattam. VI. 24. 4 h-kor indultunk. Mivel a kocsik alaposan meg voltak rakva, gyalog kellett menni. Én pedig semmit sem utálok annyira, mint a gyaloglást. Az idő meleg volt, az út homokos, de azért szerencsésen megérkeztünk Baturinba. A falu előtt 3 km-rel szembe jött 2 tehergépkocsi, hogy könnyítsen rajtunk. Sajnos előbb jöttek volna. Baturinban éppen pihenőnap volt. Rettenetes mosdás, ebéd után pedig fürdés a folyóban, ahol a szappanomat szerencsésen tartóstul elhagytam. A hadosztályparancsnokság látva, hogy rajtunk segíteni kell, engedélyezte, hogy kb. 5 tonna lőszert a tehergépkocsioszlop szállítson. Mi, hogy súlyt nyerjünk, nem vettük bele a számításba a rákászok súlyát, csak a lövedéket. A többi 3D
