Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)

Tilkovszky Lóránt: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a hazai német nemzetiség az 1930-as években

maradt, mert Linhardt ragaszkodott ahhoz, hogy német nyelven tartsa meg előadását, amit a helyszínen megjelent főjegyző nem engedett meg, s a kivezényelt csendőrökkel mindenkit igazoltatni kívánt. Linhardt ez ellen is tiltakozott. Közel fél órás vitájuknak mintegy 120 falubeli volt tanúja; a főjegyző és a csendőrök távozása után a község bírája két esküdt kíséretében köszönetét mondott Linhardtnak, hogy kiállt anyanyelvűkért.59

A helyi hatóságok nemcsak a szociáldemokraták munkáját hiúsították meg a németlakta területeken, hanem a hazai németek Gratz-féle irányzatának tevékenységét is úgyszólván lehetetlenné tették. Gratz már 1937 szeptemberének közepén memorandumot intézett emiatt Darányi miniszterelnökhöz, figyelmeztetve, hogy a Volksdeutsche Kameradschaft náci-pángermán agitációja egyre fokozódik, s ha ennek most nem vetnek gátat, a továbbiakban már egyre kevésbé lesz erre lehetőség, és a Basch-Huss csoport a náci Németország támogatásával úrrá lesz a magyarországi németség felett. A külföldön honos ún. „népinémetek” náci szellemű egységes irányítására SS-vezetés alatt létrehozott németországi szerv, a Volksdeutsche Mittelstelle (VoMi) 1937. június 30-i állásfoglalása a Gratz-féle irányzatot renegátnak bélyegezte, és a Volksdeutsche Kameradschaf tot ismerte el a magyarországi németség egyedüli jogos reprezentánsának. A Volksdeutsche Kameradschaft erőteljes németországi támogatásán, mint kiderült, a Széll-Hess nyilatkozatcsere nem változtatott semmit.

Amikor 1937 novemberében Darányi miniszterelnök és Kánya külügyminiszter Berlinbe látogatott, német részről immár az államközi tárgyalások szintjén is szót emeltek Gratz elejtése, és a Basch-Huss-csoport elismertetése érdekében. A magyar államférfiakat egyfelől megnyugtatták, hogy Ausztria küszöbön álló bekebelezése nem fogja veszélyeztetni a magyarországi németlakta területeket, másfelől jelezték, hogy a következő lépés „a csehszlovák kérdés megoldása” lesz, s annak érdekében Csehszlovákiában készek előmozdítani a magyar revíziós törekvések szempontjából a magyar kormányok részéről mindig sürgetett, de eddig egyik kisantant-ország vonatkozásában sem támogatott német- magyar kisebbségi együttműködést. Ilyen körülmények közt a Darányi-kormány nem, vagy csak felemás módon tette meg a Gratz memorandumában sürgetett, megígért intézkedéseket. Azt ugyan a budapesti német követ kívánságára sem volt hajlandó támogatni, hogy 1938 januárjában Goldschmidt „kamerád” szerezze meg a lemondás folytán megüresedett bonyhádi választókerület mandátumát, de a választáson győztes kisgazdapárti Klein Antal februári parlamenti interpellációja nyomán Huss Richárd ellen indított vizsgálatot nem vette komolyan, s az valójában nem hűtlenségi bizonyítékok híján, hanem Németország iránti gesztusból végződött később felmentéssel. A hitleri német birodalom részéről sem hiányoztak olyan gesztusok, amelyek viszont a magyar kormány megnyugtatását kívánták szolgálni. A magyar kormány igen nagyra értékelte az 1938 januárjában Budapesten előadást tartó Bohle államtitkár, az NSDAP Külföldi Szervezete (Auslandsorganisation = AO) vezetőjének állásfoglalását, mely szerint ez a szervezet a külföldön élő német birodalmi állampolgárokra szorítkozva végzi tevékenységét, és idegen állampolgárságúak, így a Magyarországon honos németek szervezését semmiképpen sem tekinti céljának vagy feladatának. Valójában - mint később kiderült - a magyarországi német és magyar nemzetiszocialista mozgalom támogatója és együttműködésük szorgalmazója volt.60

Az MSZDP 1938. február 6-i rendkívüli kongresszusa a Darányi-kor299