Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)

Tilkovszky Lóránt: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a hazai német nemzetiség az 1930-as években

mány választójogi törvényjavaslatával kapcsolatban ült össze, s azon a nagymarosi Hiller József felszólalása érintette a választójogi kérdést a nyíltszavazásos rendszer által különösen sújtott nemzetiségek szempontjából.61 Sokkal jelentősebb volt ennél a pártvezetőség március n-i rendkívüli ülése. Ezen megállapították, hogy az Anschluss küszöbön áll, s latolgatták, hogy mik lehetnek annak magyarországi következményei. Szó esett arról is, hogy a pártnak fel kellene készülnie, ha esetleg szükségessé válik átállása illegális munkára. Általános vélemény volt, hogy az Anschluss következtében a náci-pángermán propaganda rendkívül fel fog erősödni, s ez elsősorban a Nyugat-Dunántúl számára jelent nagy veszélyt. Felemlegették azonban Ascher Lászlónak, a Népszava Ákos László néven író munkatársának a Baranya megye egyes helységeiben történt német terjeszkedésről szóló statisztikai adatait is, s mivel állítólag „ugyanezt tapasztalják mindenütt, ahol csak németek laknak”, a pártvezetőség véleménye szerint „érthetetlen és megdöbbentő a magyar kormány elnéző, de sokszor elősegítő politikája, mert hiszen ez végeredményben Magyarország újabb megcsonkításához, ha nem teljes annektálásához fog vezetni”. A felszólalók hangsúlyozták a hazai német és magyar nemzetiszocialista mozgalmak összefüggését, és egyaránt veszedelmes voltát: „Mindenfajta szélsőjobboldali agitáció, akármennyire nemzeti színűre is van mázolva, a pángermán törekvéseket segíti elő”. Az ülésen lezajlott vita alapján a következő határozat született: „A pártvezetőségnek eltökélt szándéka, hogy a tizenkettedik órában megkísérelje figyelmeztetni a népet és a kormányt a fenyegető veszedelemre, amely Magyarországot elnyeléssel fenyegeti, s megpróbál, ha kell, elvi áldozatok árán is, harci frontot létrehozni mindazokkal, akik Magyarország jövőjét féltik a német imperializmustól.”02

E harci frontra való készség hiánya jellemezte eddig a szociáldemokrata pártot. Bátran síkraszállt a nemzetiségi jogokért és szívósan dolgozott azok érvényesüléséért, egyaránt harcolva a magyar sovinisztákkal és a volksdeutsch túlzókkal, de Országos Német Bizottsága elképzelhetetlennek tartotta az együttműködést a hazai németség mérsékelt és államhű Gratz-féle irányzatával, mert túlságosan is a kormány és a klérus befolyásának érvényesülését látta benne. Jellemző, hogy még most is, amikor a náci-német imperializmus veszélye közvetle- rül fenyeget, úgy vélik, hogy a szükséges összefogás, közös frontalkotás politikája részükről csak „elvi áldozatok árán” valósítható meg. Ez a merevség azonban önmagában nem elégséges magyarázat. Az igazság az, hogy az ellenforradalmi Magyarországon nem is nyújtotta eddig senki a kezét a szociáldemokratákkal való összefogásra, a Gratz-féle irányzat sem, sőt elszigetelésükre, befolyásuk csökkentésére, ha ugyan nem kiküszöbölésére törekedtek a nemzetiségek közötti munka tekintetében is.

A nemzetközi és belső viszonyok megváltozásának a 30-as években tapasztalható súlyos hatását vizsgálva az MSZDP nemzetiségi vonatkozású munkájára, összefoglalólag megállapíthatjuk: a nácizmus németországi előretörése, majd hatalomra kerülése folytán a magyarországi németség körében is megindult a nemzetiszocialista térhódítás, s ezzel szemben az MSZDP - most már nem támaszkodhatva e munkában a német és az ugyancsak betiltott osztrák szociáldemokrata párt szolidáris segítségére sem - egyre szűkülő bázison, a Gömböskormány általi fenyegetett helyzetében egyre nehezebb körülmények között folytatta harcát. A Darányi-kormány alatt sem változott a helyzet, s előre látható volt, hogy a küszöbön álló Anschluss révén az még kritikusabbá válik.

300