Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)
Király István: Somogy megye uradalmainak fejlettsége az első világháború előtt
minden váratlan helyzetben biztosították azt az üzemi tartalékot, ami nélkül nem lehetett gazdálkodni. Mindez természetesen bizonyos - az üzemi szükségletet meghaladó - felesleget hozott létre a somogyi paraszti lótartásban. Ezt a tényt azonban nem szabad szigorúan, ún. üzemgazdasági szempontok alapján mérlegelni, mert ugyan igaz, hogy a szükségesnél nagyobb lóállomány terhelte a takarmánybázist, de mégsem improduktíve, mert a ló nagy értéket képviselt és egyben üzemi tartalékot jelentett a szükséglet feletti létszámban. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy az első világháború előtt a fél- és egész nehéz lovakat tartó parasztság igen jó árakat kapott felesleges lovaiért, akkor az ilyen lóállomány nemhogy improduktív lett volna, hanem nagyon is jó jövödelmet adó. A somogyi paraszti állatállomány egy olyan vonatkozására már rámutattam, hogy az ekekapák vonóállata a ló volt. De nemcsak az ekekapák, hanem a vetőgépek, a hengerek vontatása, nem egy esetben a fűkaszáló gépek, nagy szé- nagereblyék csak lóval voltak vontathatok. Természetesen ezeket a munkákat az uradalmakban sem lehetett ökrökkel végeztetni; ahhoz ez az állatfaj alkalmatlan volt. Az uradalmi lóállomány szerepköre (az igásállományról van szó) éppen ezeknek az eszközöknek a vontatására korlátozódott. A múlt század 70-es éveinek a végével az egész magyar mezőgazdaságban megindult az eszközök felújításának és kicserélésének folyamata. Ezzel az igénynyel a legkorábban a nagybirtokosok országos szervezetében, az OMGE-ben léptek fel. Az 50-es évektől tartott sorozatos gépbemutatók a pesti Közteleken, majd vidéken, ösztönözték a hazai gépgyártást és a külföldi behozatalt. Igazában azonban nem a gépeknek volt nagy sikere - azt csak a nagybirtokosok ttid- ták megvásárolni -, hanem az új kézi szerszámoknak és az állati vontatású szerszámoknak. Somogy megyét is elérte a 90-es évekre ez a modernizálási hullám. A parasztok: „...Primitív gazdasági faeszközeiket vassal cserélték ki...”31 Az 1885-ös évben a megye közgazdasági előadója, Széchenyi Imre gr. adatokat gyűjtött falusi jegyzők közreműködésével a megye mezőgazdasági eszközeiről és a következőket találta: faeke 1 349, vaseke 19608, faborona 8823, irtáseke 69, mélyítő eke 7, sorvetőgép 12, szóró vetőgép 4, szénagereblye 43, járgányos cséplőgép 615, gőzcséplőgép 23, szecskavágó 164, rétgyalu 42, kukoricamorzsoló 75, trieur 134, fahenger 981, vashenger 13, fűkaszáló gép pedig három volt.32 Ezenkívül a különböző rosták nagyon elterjedtek voltak, ugyanis a kézi cséplés, a nyomtatás és még a járgányos cséplőgép után is tisztítani kellett a gabonát. A felsorolt eszközök egy részéről határozottan lehet állítani, hogy azokat csak az uradalmak használták, mint az irtóeke, amellyel a nagy somogyi erdőirtások után tették művelhetővé a földet. Az 1895-ös mezőgazdasági statisztika szerint már lényegesen megnőtt Somogy megyében a gépek és a szerszámok száma: Gazdaságtípus Lokomobil Gőzeke GőzcséplőEgyéb gőzgép Vetőgép Egyes eke 100 kát. h. alatt 25 8 14 _ 157 25 907 100 kát. h. felett 346 5 323 21 i 067 9 597 237
