Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)
Király István: Somogy megye uradalmainak fejlettsége az első világháború előtt
daság vontatottan alakult ki hazánkban. Még az is jellegzetessége a magyarországi feudális maradványok hosszú utóéletének, hogy olyan politikai viszonyok között vívja harcát az új, tőkés elemekkel, amelyek formátumát tekintve teljesen polgári jellegűek; a modernség látszatát viselik magukon, tartalmát tekintve azonban majdnem adequát a föld feudális jellegű tulajdonviszonyaival. (Ez esetben nemcsak arra kell gondolni, hogy milyen a parlament és mennyi ott a polgári elem aránya, de sokkal inkább arra, hogy milyen a megyei vezetés és itt a törvényhatósági bizottságra kell gondolni, amely teljes mértékben az uradalmak tulajdonosainak befolyása alatt állt. A politikai hatalomnak ilyen strukturális felépítése természetesen folytatódott a járásokban és a falvakban.) Azt pedig tagadni nem lehet, hogy a politikai felépítménynek milyen fontos szerepe volt mind az ipar, mind a mezőgazdaság fejlődésében a kialakított gazdaságpolitika révén. Tehát azt kell mondani, hogy az 1848-as forradalom és az 1867-es kiegyezés polgári útra terelte a politikai életet is, de a politikai fórumokon megnyilvánuló uradalmi érdekek csak annyi teret hagytak a tőkés fejlődésre, ameny- nyit közvetlen létérdekei megengedtek. A feudalizmust 1867 után formailag semmi sem védi, de a keletkező új és tőkés gazdasági szervezetben rákos csápjaival nagyon is hatásosan ott volt. Ennek a tanulmánynak az alapproblémája az, hogy az uradalmak fejlettségi fokát megállapítsa az első világháború előtt Somogy megyében. Az 1848-as forradalom és az 1867-es kiegyezés után nem lehet kétséges, hogy a fejlettség alapmércéje az kell, hogy legyen, milyen messze jutott Somogy megye uradalmainak nagy többsége a mezőgazdaság tőkés fejlődésének útján? Ennek leszögezése után már csak az a metodikai probléma áll megoldatlanul, mely területen és mily szférában kell vizsgálni az uradalmak gazdasági fejlettségét? Annak a vontatott fejlődésnek az egyik fő mutatója mindenképpen az, hogy a magyar mezőgazdaságban 1848 után a föld hasznosításában és a föld megművelésében, ha úgy tetszik a föld tőkés átalakításában milyen sebességű változásoknak lehet tanúja a történész. Mindezt elég pontosan nyomon lehet követni abból a három kataszteri felmérésből, amit az első világháború előtt Magyarországon eszközöltek és amelyek mérnöki pontosságúak.2 A földbirtokviszonyokra nézve elég pontos felvilágosítást ad az 1895-ös mezőgazdasági statisztika. Majd ezt követően az 1911-es állatszámlálás, ahol a földbirtokviszonyokra nézve csak azt tudakolták, hogy az állatot tartó gazdaságok a 100 kát. hold alatti vagy a 100 kát. hold feletti kategóriába sorolhatók. így aztán országosan ezen két adat segítségével már betekintést nyerhetünk abba a folyamatba, ahogy az uradalmi föld átalakult polgári földtulajdonná. Másrészt arra is felvilágosítást ad, hogy az uradalmak és a parasztgazdaságok földtulajdonában milyen mértékű arányeltolódás állt be. Ilyen szemszögből segíthet még az 1911-es ún. Rubinek-féle gazdacímtár statisztikus feldolgozása. Ennek a gazdacímtárnak az adatait közvetlenül és magán úton szerezték be a nagybirtokosoktól, így aztán az adatoknak állami célra való igénybevételétől nem kellett tartaniok a nagybirtokosoknak, következésképpen az adatok sokkal igazabbak, mint bármely statisztikai felmérés esetében. Az igazmondásra ösztökélte a nagybirtokosokat az is, hogy Rubinek Gyula, a „főagrár”, a Gazdasági Egyesületek Országos Szövetségének titkára volt és az adatokat a megyei gazdasági egyesületeken keresztül gyűjtötték be, amelyek olyan magánjogi tömörülések voltak, ahol nagyon is fontosnak látszott az egyes nagybirtokosnak, hogy gazdaságuk milyen paraméterek214
