Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)
Kanyar József: Népoktatás Dél-Dunántúlon a két Ratio között (1777-1806)
vel a feltételek: a megfelelő oktatók és a megfelelő tankönyvek nem álltak az iskolák rendelkezésére, legfőképpen pedig azért nem, mivel azok az elvek - szerintük - a hitbéli megújulást gátolták. A szerződések végrehajtásában aligha lehetne tagadni a József-kori reformok nemesség által elutasított magatartásának a jelentős szerepét sem. A földmérési, a ház- és népszámlálási, a közteherviselési munkálatok végrehajtásában - a nemesség előtt éppen ezért népszerűtlen szerepet játszó írástudó tanítókat, főképp segédtanítókat, de a ludimagistereket is, sokhelyütt bocsátották el állásukból, mindez már egyre jobban kezdte gyengíteni a felvilágosult népoktatás gépezetét, amely — a József-kori rendszerváltozás után — az új koncepciók helyébe már kereste a régi oktatási elveket és hagyományokat, amelyek már - csakhamar - meg is kérdőjelezték a megkötött iskolaszerződések alkotmányos voltát is. * * * Végül is a népiskolai hálózat új típusú „vegyes” (közös felekezeti) iskoláival sem a római katolikus, sem a protestáns egyházak nem értettek egyet; a protestánsok - továbbmenően - még a kormányzati egységes tanrendszernek: a normának a bevezetését sem fogadták el. Nem is került sor a bevezetésre, miután az uralkodó 1789-ben hozzájárult ahhoz, hogy a protestánsok saját elveik alapján dolgozhatnak ki majd új tanrendszert a maguk számára, s azt csupán csak jóváhagyásra s betekintésre kell benyújtani az illetékes hatóságokhoz. A protestáns egyházkerületi tantervek előkészítő bizottságai azonban még el sem kezdhették a munkájukat, amikor is bekövetkezett az uralkodó halála és a nyomában összehívott 1790. évi országgyűlés 29. tc-re biztosította a protestáns egyházak autonómiáját és a törvénycikk 5. §-a pedig: iskolaügyük önálló rendezéséhez való jogot. E törvény - végül is - nemcsak alsó-, közép- és felsőfokú iskolák alapítását és fenntartását tette lehetővé a számukra, hanem a bennök alkalmazott pedagógusok és igazgatók kinevezésének és elbocsájtásának a jogát is, és az intézmények számára előírt oktatásrend és tanterv módjának (ratio), szabályának (norma) és rendjének (ordo) a meghatározását is - az uralkodó mindenkori felügyeleti jogának az érintése nélkül. A törvény még azt is leszögezte, hogy az egész közoktatási rendszer (coordinatio litterariae institutionis), amelyet az országgyűlés terjeszt majd - törvényerőre emelkedés után - az uralkodó elé a protestánsok iskolaügyére is kötelezőek lesznek.18 A hazai protestáns egyházak köz- és művelődéstörténete szempontjából a két Ratio megjelenése közötti időszak - kettős aspektusból is - nagy jelentőségűnek mondható. Amikor ugyanis a protestáns felekezetek felismerték a kormányzat iskolapolitikájában egyfelől a saját antonomiájuk, másfelől pedig iskolaügyük önállósága ellen irányuló veszélyeket - a nemzeti létért folytatott küzdelmeiken túlmenően -, attól kezdve az állam és a protestáns egyházak között egyre élesebbé váltak az országban az összeütközések. A kormányzat ugyanis az ország oktatásügyét az uralkodói jogkör szférájába tartozónak ítélte a római katolikus államvallás érdekeinek minél teljesebb érvényesítésének a hangoztatásával. A protestáns egyházak ilyeténképpeni összeütközése az iskolaügyi rendelkezésekkel, vagy azok elleni következetesen szívós védekezése még akkor is 199