Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)
Kanyar József: Népoktatás Dél-Dunántúlon a két Ratio között (1777-1806)
dig 2 osztályos normális iskola működött, de az összeírás szerint osztálytanítást folyt Nágocson és Igaion is. Négyosztályú normális iskola nem volt a megyében az összeírás szerint. Kéthelyen azonban már osztálynélküli tanítás folyt az 1787-ben alapított normális iskolában. Csupán 4 faluban működött osztálynél- küli normális iskola a megyében (Attala, Dörgicse, Kötcse, Marcali). E normális iskolák közül a római katholikus egyházhoz tartozott 8, 1 pedig az evangéli- kusokhéoz (Dörgicse). A megyében tehát mindössze 9 normális iskola működött. A 314 helységben 171 iskola működött, amelyből csak 9 volt a normáliskola (normalmässig) és 162 (94,73%) az alapismereteket - régi metódusok szerint - tanító iskola (alte). Az iskolákból 107 volt a katolikus (62,57%), 5 3 a református (30,99%), 10 az evangélikus (5,84%) és 1 a nem egyesült görög fele- kezethez (0,05%) tartozó (Szigetvár) iskola. Minden alsófokú iskolában - régi módon - tanították az alapismereteket a betű sillabizálásától az olvasásig és az írásig. („Anfangsgründe von Buchstabieren bis Lesen und Schreiben.”) Némely mezőváros alapműveleteket tanító iskolájában az olvasás és az írás mellett latint is tanítottak (pl. Nagyatád). A csaknem azonos szövegű típus-iskolaszerződések kampánya Tolnában is, 1787-ben vette kezdetét a tankerületi népiskolai felügyelők buzgalma következtében. A megkötött szerződések itt is - hasonlóan a régió más megyéihez - ideiglenesek maradtak a helytartótanácsi elhúzódó jóváhagyások s a rendszer- változás következtében, noha mind az iskolák építésére és a tanítói jövedelmek növelésére vonatkozó szerződések: jelentős és kedvező változásoknak válhattak volna kezdeményezőivé. Tolna megye 13 településében - többek között - az iskolamesterek 93,5%-kal kaphattak volna nagyobb fizetést.!o A szerződéseket - e megyében is - erőszakoknak, siettetettnek tartották a helységek, amelyeket morálisan sem tartottak magukra nézve kötelezőnek sem a települések, sem a birtokos földesurak. Jellemző példaként idézi Hajdú Lajos16 annak a Somogy megyei Nagycsepelynek a példáját, amely vállalta az új iskola- építést, továbbá mind a református iskolamesternek 100, mind a katolikus segédtanítónak 50 Ft-os jövedelem biztosítását azzal a feltétellel, hogy a veszprémi püspök mint földesúr, majd ingyenesen hozzájárul az iskolai épület és tűzifa kitermeléséhez erdejéből. Mindez azonban meghiúsult Bajzáth József püspök elutasítása következtében, de a világi földesurak sem mutattak jobb hozzáállást a szerződésekben foglalt kötelezettség megvalósításához. Siklóson a kálvinista népiskolába - de a katolikusba és a rácba is - 1787 novemberében „hozatott be kemény parancsolattal a norma szerint való tanításnak a módja Bachmann nevű királyi normális inspektor által” - olvasható az egyház anyakönyveihez készült colligátumban.17 A legelső „normális mester” Herczeg Benjamin volt, aki azonban a vallás dolgaira nem taníthatta a gyermeket, így az ugyancsak kálvinista Horváth Pálnak kellett a katolikus iskolában tanítani 1789-ben. „De a norma szerint való tanításnak vége szakadván („hála legyen az Ur Istennek”) 1790 elején - írja a colligatum - Horváth Pál ismét a régi mód szerint kezdett tanítani. A történtekből Karancsi János siklósi prédikátor, aki scholarum inspec- torként minden évben kétszer is (tavasszal és ősszel) végigjárta az iskolákat - kemény bírálatot mondott az I. Ratio educationisról és Bachmann Jánosról, a norma-iskolákat Baranyában is szorgalmazó inspektorról. Szerinte a norma szerint való tanításnak - 1785-1790 között - azért volt hiábavaló a bevezetése, mi198
