Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)
Knézy Judit: Somogy 18. századi táplálkozástörténetéről
amelyet a jobbágyparasztok követtek, vagy fokozottabb mértékben átvettek volna, ha anyagi lehetőségeik ezt megengedik.9 Nem véletlen, hogy Nagyváthy János oly módon összegezi több évtizedes tapasztalatait a háztartási munkákról szóló 1820-ban megjelent könyvében,10 hogy egy jómódú, legalább 80-100 holddal rendelkező, cselédeket is tartó családot vesz alapul, ahol a gazdaasszony mindenféle feladatban maga is részt vesz a szappanfőzéstől, a gyógynövények gyűjtésétől a gyümölcsaszalásig, befőttek készítéséig, vagy legalább a szemét tartja mindenen, ami a ház körüli asszonyi munka. Zalai, somogyi példákat is idéz bőséggel, hivatkozik e vidék nevezetesebb gazdaasszonyaira, köztük főnemesekre is, akiktől ő is tanult. Sok adata, leírása való még a területről, ha nem is hivatkozott rá (pl. a káposzta savanyítása mellett e vidéken - Zala, Vas, Somogy megyében - a répáé is általánosan elterjedt, erről szintén írt). I. élelmiszer készlet és táplálkozás Mivel a termeléssel kapcsolatban bőségesebb és sokrétűbb anyag áll rendelkezésre, az emberi fogyasztás kérdését a termelés oldaláról tanácsos megközelíteni. Azaz azt megnézni, mit termeltek, s ebből mi került a lakosság asztalára, a megtermelt nyersanyagokon kívül mit kellett beszerezni a táplálkozás kiegészítésére. Gazdálkodási adatok bőségesebben a két fő pólus a nagybirtok, illetve a kialakuló majorságok és a jobbágyok ezirányú tevékenységéről, lehetőségeiről vannak. A XVIII. század társadalmi, gazdasági, demográfiai változásai a Dél- Dunántúlon, s így Somogy megyében is sok tekintetben meghatározták azokat a kereteket, lehetőségeket, amelyekhez a lakosságnak alkalmazkodnia kellett. A megye paraszti hagyományainak, termelőtapasztalatainak továbbvitelét a folyamatosan fennmaradt lakosság segítette elő. Mind a saját falujukba visszaszállók, mind a helybenmaradottak, de az újonnan betelepültek későbbi helyzetét több évtizedre előre meghatározta, hogy milyen szerződésre sikerült jutni földesurukkal és milyen feltételekkel (pl. igaállatok megléte vagy hiánya) kezdték, vagy folytatták életüket. A megye területére viszonylag kevés német, horvát, szlovén és szlovák települt, több volt a magyar beköltöző. A nemzetiségiek közül a német falvak egy része indult olyan kedvező feltételekkel, hogy később az intenzívebb művelést igénylő új telepítésű növények először náluk hódítanak tért (burgonya) vagy náluk maradnak csak fenn (dohány). A század végére a megye behozta azt a hátrányát, amelyet a török hódítás, s a török kiűzése utáni zavaros évtizedek okoztak. A termelőerők lendületes fejlődése következtében az állattartás és földművelés aránya kedvezően az utóbbi javára tolódott el mind a majorsági birtokokon, mind a jobbágyok földjein, azaz a háromnyomásos gazdálkodás tört előre. A gabonaterületek növekedése mellett az új növények megjelenése is jelzi ezt a folyamatot. Ezek részben a gabonafélék pótlására, kiegészítésére szolgáltak; gazdagodást jelentettek a táplálkozásban (burgonya, kukorica), de a takarmányozásban is. A jobbágyinál kedvezőbb jogi kötöttségű falvak népe ipari növény, a dohány piacra termelésére állt rá, nagybirtokon ezzel nem foglalkoztak. A szőlőterületek növelésével, irtásokkal történő földszerzésekkel is a paraszti lakosság foglalkozott ez időben, de mal137
