Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)
Magyar Kálmán: Források Somogy honfoglaló nemzetségéről (Adatok a magyar nemzetségi szervezet középkori történetéhez 1.)
Erősen kérdésesek a Somogyvár környéki Lak, Hidas, Kisberény birtokok, amelyek a többi várispánsági településsel: Akcs-Magyarival, Kölkeddel, Gyuggyal együtt kerülhettek a XIII. században a nemzetség kezére.47 (3. ábra) Nyilvánvalóan ősi birtok kellett, hogy legyen Bő, a vele szomszédos Bodrog, Szentmárton, Jád, Kak és esetleg Kürtös, valamint Sörnye, Szevecs. A másik nemzetségi központ, Kisbő (Sávoly), valamint a közelében lévő Zsitfa, Sző- csériy, Varászló, Lók, Léta, Nyír (Varjas-Kér) és esetleg Csákány.48 Bőn és környékén a nemzetségi birtokközpont, s a kegyúri monostor lehetett a domináns. Itt egyetlen Bő nembeli sem alakított ki családi központot. Feltehetően, ahogy a birtokok javarésze is közös maradt. Annak ellenére, hogy határjelekkel elkülönítették 1328-ra a nemzetség (I. Trepk fiai) itteni birtokát a Zoltán fia Lászlónak - leánynegyed fejében - adott javaitól. A nemzetség központja, Nagy-Bő és környéke sem került egy család kezére. Itt a Bő nemzetség kegyúri monostora lehetett az alapítástól fogva az ősi birtokos. (4. ábra) 5. Okleveles adatok a bői Szent Kereszt prépostságról... Végső soron a nemzetség birtokai a forrásokban a XII. század végéig követhetők. A névadó hely, a birtokközpont kegyúri egyháza 1277-1280 között szerepel, úgy. . . hogy I. Izsép fia II. János ezzel a bői egyházzal együtt adja el Ter- pecz nevű földjét.49 A bői egyház kegyúri jogának birtokbaadása nyilván nem mehetett végbe a nemzetség többi tagjának a tiltakozása miatt. Nem kell azt sem külön bizonyítani, hogy II. János csakis a kegyurasága alá tartozó egyház Miklós alországbírónak való eladását kísérelhette meg. Ez a kegyúri egyház viszont - a forrásokban először - 1257-ben említett - Szent Keresztről címzett ún. bői prépostság lehet,50 amelyet Karácsonyiol is a Bő nemzetség monostoraként, a bői konventként emleget. A prépostság Csánki szerint52 1329-ben hiteleshely volt. Erre utalna esetleg az 1329-ben (május 22-én) kelt veszprémi oklevél.53 Ebben Péter, a Buun-i Szent Kereszt monostor prépostja jelenti Henrik veszprémi püspöknek, helybeli örökös ispánnak, a királynéi kancellárnak, hogy írásbeli parancsa értelmében fölkereste a Sumugwari Szent Egyed monostor apátját és konventjét, s háromszoros érvénnyel felszólította őket, hogy okleveleiket.. . mutassák be . . . intésére azonban sem védett helyet nem jelöltek meg, sem határidőt nem fogadtak el. 1377-ben — a somogyvárihoz hasonló - atrocitásról tudunk, amikor bői Deák András a bői prépostot „oly kegyetlenül megtámadta”.54 A prépostság 1458-ban a Bő helység földesuraként szerepel,55 s az 1536. évi adólajstrom szerint is itt volt birtokos. Arra, hogy az apátság természetesen nemcsak Bőn birtokos Solymossy László kutatásai hoznak jó példát.56 1228-29-ben Kak faluban - feltehetően a Bő nemzetség birtokán — 20 háznép harangozó lakott. Nyilván Kak lakói egykor a harangozó szolgálatot teljesítették a nemzetségnek a bői kegyúri monostornál. A bői nemzetségi monostor egy világi földesúr, jelen esetben a Bő nemzetség birtokadománya révén juthatott a szolgálónépek, a kaki harangozok birtokába. A szolgálónépek ilyen adományozására - véleményünk szerint - a XI- XII. században, a monostor alapításakor kerülhetett sor. íz
