Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 14. (Kaposvár, 1983)
Tilkovszky Lóránt: Egy el nem hangzott Bajcsy-Zsilinszky-beszéd
között kialakult, történelmi viszonyt. Ez a viszony a szellemi és politikai egyenrangúság alapján alakult ki, mely egyetlen percig sem volt hajlandó számtani müveletté egyszerűsíteni a hatalmi kérdést Németország és Magyarország között. A német birodalmi politikának újból számot kell,vetnie az évezredes ténnyel, hogy a magyarság számát kettővel, esetleg hárommal kell megszorozni ahhoz, hogy a középeurópai erőviszonyok valóságos mértékéhez közelebb jusson. Ugyanilyen joggal meg lehetne kétszerezni, vagy háromszorozni a jugoszláv erőt is. Ha a kettő összefogna, őszintén és hátsó gondolatok nélkül, ez az egyesült erő bizonnyal eldönthetné - alkalmas időpontban - a középső és alsó Duna sorsát. De egyenesen játszi könnyűséggel dönthetné el, ha Bulgária is belekapcsolódhatnék egy ilyen magyardélszláv kiegyezésbe és együttműködésbe. Ugyanakkor nem szabad a jövőben sem németellenes elfogultságokba, elgondolásokba, támadó élű szövetségi rendszerekbe belesodródnunk, mint tette és teszi, szerintem botorul és könnyelműen a benesi Csehország/' 3 Láttuk Csehszlovákia 1939-es összeomlását és megtanulhattuk belőle, mit ér egy kisebb számú nemzetnek olyan látszatbeli függetlensége, önállósága és olyan valóságos nagyhatalmi hóbortja, amely sem a földrajzzal, sem a történelemmel, sem az európai nemzetek évszázadok során kialakult hivatásával, sem az illető nemzet belső erőivel nem számol s egyesegyedül mástól várja a maga nemzeti, állami létének, sőt egy fantasztikusan túlméretezett, mondhatni politikai primadonna szerepnek biztosítását. Ezért kell nekünk annál hívebben kitartanunk a magunk történelmi tanulságaival igazolt hagyományos szentistváni politikája mellett, mely alapvető vonalaiban, hogy úgy mondjam, stratégiájában sohasem változhat, legfeljebb taktikájában. Az ősi lecke valójában egy európai méretű hivatás és önálló birodalmi gondolat; ennél több, szükséglet: egyensúlytartás nyugat és kelet egymásra törő erői között. A nyugati - német - és a keleti a történelem egymásutánjában besenyő, bizánci, mongol, ozmán-török, orosz - nagy birodalmak közé szorult kisebb népek önálló életének szervezése, képviselete és védelme: ez hárult Árpád és Szent István népére, máig szóló érvénnyel. Óriási nyugati és keleti világerőkkel szemben bizonyos kiegyenlítő, kiegyensúlyozó szerep. Egészen más valami, mint a német, francia és olasz erők ütközőjében megteremtődött Svájc semleges és semlegesítő szerepe. Azzal a szereppel sem azonos, melyet a testvér török nemzet tölt be a Dardanellák védelmében. Mégis rokonszerep a magyar mindkettővel. De nehezebb emennél is, amannál is. Svájc: bizonyos eszmei kiegyenlítődés három régi, nagyműveltségű nép egymásra torlódó hullámai között. Törökország népének világbirodalmi múltja és páratlan katonai dicsősége s máig töretlen diplomáciai és katonai ereje mellett is: a földrajz őserőinek kegyeltje elsősorban. Magyarország szintén európai kulcshelyzet birtokosa, mint Svájc és Törökország, de a politikai klíma és széljárás itt nálunk aránytalanul élesebb, mint akár Svájcban, akár Törökországban. A magyar nemzet hivatásának betöltése olyan méretű eposzi hősiességet követel időnként tőlünk, aminőt a magyarság történelmünk során csak a nagy korszakaiban tudott teljes erejében kibontani magából. Más szavakkal: a mi helyzetünkben jó néhány fokkal kevésbé segít maga a földrajzi helyzet, mint Svájc és Törökország esetében. Pedig a földrajz óriási erő s ezer év óta nagy támasztéka a magyar nemzet és állama, küzdelmei, önvédelme számára. Igaza van Szabó Zoltánnak, a tehetséges fiatal írónak, 3 ' 1 hogy mint Svájcban, akként Magyarországon is, éppen az ütköző ellentétes erők teremtenek bizonyos viszonylagos nyugalmat, egyensúlyt, bizonyos „védett" helyzetet. Kissé vaskos módon talán így érzékeltethetném a földrajzi és politikai helyzetünkben adott - sokszor bizony keserves, nehéz föladatokat szülő - előnyt: ha Németországnak föladódnék a lecke, hogy csak két lehetőség van, orosz legyen-e a középső Duna-völgye, vagy magyar, kétségtelenül a maradéktalan magyar megoldást választaná. És ha Oroszországnak kellene felelnie arra a kérdésre, vájjon magyar legyen-e ez a terület, vagy német, nyilvánvaló, sietve mondaná, hogy akkor már inkább legyen magyar. Mint ahogy Konstantinápoly az újabb századok során már többször maradt főleg azért török, mert az érte versengő hatalmak inkább választották ezt a régi megoldást, mint - a másik nagy ellenlábast. A hasonlat, mondom, sántít, de erős realitás is van benne. Az a politikai realitás benne, hogy e kulcshelyzet nélkül lehetetlen lett volna fönntartani egy évezreden át az önálló szentistváni birodalmat, sokszor számbelileg olyan csekély erőkkel. És azért sántít, mert a mi kivételes földrajzi - nemzetközi helyzetünk a sorsnak nagy ajándéka ugyan, de iszonyú veszedelmekkel és kockázatokkal járó ajándéka is: valóságos érvényre juttatásához ugyanis több önfeláldozás és állandóbb erőfeszítés kell, mint akár Svájc függetlenségének föntartásához, akár Törökország Földközi-tengeri kulcshelyzetének megőrzéséhez. A fényes földrajzi helyzetben is óriási és szüntelen erőfeszítés.
