Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 14. (Kaposvár, 1983)

Tilkovszky Lóránt: Egy el nem hangzott Bajcsy-Zsilinszky-beszéd

Nyilvánvaló, leginkább a páriskörnyéki békeszerződések egész elhibázott rendszeréből és annak új világháborúba torkollott végzetes következményeiből, hogy az 1918-as győzők semmit sem tudtak Magyarország és a magyar nemzet e különleges helyzetéről és történelmi szerepéről. Talán nem is akartak tudni róla, lekicsinyelték a kérdést. De vájjon tehetünk-e nekik valami különös szemrehányást azért, mikor azt kell mondjuk, be kell ismerjük, hogy ennek a különös magyar világhelyzetnek s a vele járó nagy európai hivatásnak tudata magában a magyar nemzeti közvéleményben és az egész magyar politikai magatartásban is végzetesen elsorvadt a századforduló körül, amint azt már kifejtettem? Várhatjuk-e vájjon, hogy mások, idegenek, tisztábban lássák a mi hivatásunkat és történelmünket, mint mi magunk? És végül, vájjon megtettünk-e mindent, kormány és ellenzék, bogy az új békerendezésnél már tisztábban bontakozzék ki, bárhogy végződjék a háború és bármi legyen a mi sorsunk alatta, ez a mi különleges dunai helyzetünk és jelentőségünk? Bainville és a szentistváni gondolat Ha másért nem, hát a magunk magyar önbizalmának erősítésére, hadd idézzek néhány mondatot Bainville Jacquesnak, a kiváló francia politikai írónak és gondolkodónak még 1920-ban, talán még a trianoni békeszerződés aláírása előtt megjelent tüneményes művéből, ,,A béke politikai következmcnyci"-ből. Ezek a mi ezeréves múltunkat, történelmünket, teljesítményeinket és hagyományainkat nem is érintve, egészen csodálatos módon igazolják, egy nemes és tiszta szellem tükrében, mind a magyarság páratlan középeurópai kulcshelyzetét, mind azt a politikai középponti vonzó és szervező erőt, melyet nemzetünk a Dunavölgyének helyes és természetes rendezése szempontjából képvisel: - ... ha már kell lennie föderációnak, az ilyen államszövetséget létrehozó nemzetiség nem lesz szükségképpen a legszámosabb, hanem a legerőteljesebb és katonai szellemmel leginkább megáldott nemzet. Csak kettő felel meg ezeknek a feltételeknek: Jugoszlávia és Magyarország. És úgy látszik, hogy e második, balsorsa ellenére, olyan feltételeket is egyesít magában, amelyek az elsőből hiányoznak. A magyaroknak erős nemzeti érzékük van és törhetetlen akaratuk. Szomszédaik felett, akik rovására nőttek naggyá, megvan az a nem is annyira paradoxon-szerű előnyük, hogy nem kell idegen népi elemeket asszimilálniok. Egységük teljes. A körülöttük elhelyezkedő kis, vagy középnagyságú államokat nyugtalaníthatják, de egyik nagyhatalomnak sincs egyéni, vagy különleges érdeke abban, hogy meggátolják talpraállásukat és térhódításukat. Ezzel ellentétben, a szerbek, horvátok és szlovének királysága, még akkor is, ha elég szilárd acélból volna öntve ahhoz, hogy külső viszonylatban jelentékeny vállalkozásokba bocsájtkozzon, rögtön kihívná maga ellen Itália ellenszegülését, mely sietve létrehozna ellene minden lehető koalíciót.^ Bainville e kristályos érvelésére, fájdalom, sem 1920-ban, sem azután 20 esztendeig, a hatalom birtokában lévő francia és angol államférfiak rá sem hederítettek. Ehelyett Benes hazug és olcsó középeurópai és dunai szemléletét tették magukévá. De erre az értetlenségre az volna a helyes magyar válasz, hogy magunk is megtagadjuk, nemcsak a gyakorlati politikában, hanem még tisztán elvi vonatkozásban is, a Bainville igazságát, mely más szavakkal a mi 900 éves szentistváni igazunkat fejezi ki? Mi mást jelent Bainvillenak, a richelieui és thiersi francia politikai hagyományok e talán itt-ott elfogult, de nagytehetségű és legmodernebb képviselőjének az a meglátása, hogy Magyarországnak valójában egyetlen európai nagyhatalom sem igazi ellensége? Azt, más szavakkal, amit én a mi nemzetünk és államunk egyensúlyi helyzetének és kiegyensúlyozó európai szerepének mondottam s amelyet levezettem vázlatosan, de történelmileg cáfolhatatlanul, Árpádtól és Szent Istvántól egészen mostanáig? Lehet valami jólesően meghökkentő is számunkra a bainvillei érvelésben, mert hiszen nem a magyar történelemből, nem a mi államunk szerepének és teljesítményeinek ismerete alapján vezeti le a maga tételét, hanem inkább csak kora valóságos erőinek helyes szemlélete és lemérése útján. De a legutóbbi esztendők eseményei Bainville és a magyar történelem igazát bizonyítják, majdnem kísérteties következetességgel.